Eper Hétf. Szept. 26, 2011 5:14 am
Williem szemgöge
*Miután járkált egy kicsit a fogadó környékén, hogy lenyugodjon és, hogy átgondolja, hogy most mihez is fog kezdeni újra visszament a fogadóba.
Amint belépet rögtön tudta mit fog csinálni, hova fog menni.
Gyorsan megkereste a húgát, aki csodák csodájára (nem véletlenül) Keith szobájában talált Coraline-nak és Klaris-sal együtt. Mintha mi sem történt volna bement, és rögtön odament Katherine-hez.*
-Életben van?*Kérdezte közönbösen.*
-Igen, de nem miattad. Sok vért vettél belőle, közel volt ahhoz, hogy átváltozzon, de...de sikerült megmentenem.*Hangzott a felelet.*
Katherine szemszöge
*Katherine rá sem tudott nézni a bátyjára. Valami különös oknál fogva haragudott rá amiért megharapta Keith-et. Persze teljesen jogosan tette de akkor sem volt joga hozzá, hogy ítélkezzen, pláne nem ilyen kényes ügyben.*
-Szóval megmentetted...Miért?!*Kérdezte Williem egy kicsit dühösen.*
-Mert egyáltalán nem volt jogod hozzá, hogy ítélkezz felette.*Mondta teljesen higgadtan Katherine, miközben pillantásra sem méltatta a bátyját.*
-Mégis miért nem?! Hisz megölte Arleth-et, megérdemli ezért a szenvedést, a kínt, a halált!
-Mert én vagyok a bárónő, az én jogomban áll döntést hozni, ez ügyben! És különben is akkor téged is el kéne ítélni emberölési kísérlet miatt!
-Hah...Hát ezt nem hiszem el! Mindig is tudtam, hogy milyen érzékeny vagy de, hogy ennyire! Hogyhogy az emberek pártját fogod, ráadásul az övét aki még meg sem érdemli ?!
-Mindenki megérdemli a szeretetet, mindenki kivéve te bátyám!*Mondta dühösen, könnyes szemmel Katherine mert már elege lett a témából.*-Jól tudom, sőt te is jól tudod, milyen gonosz, ocsmány dolgokat műveltél az elmúlt években!Emberek tucatjai, gyerekek, nők és idősek halála szárad a lelkeden, olyan halál miatt amit meg sem érdemeltek! Hát mégis milyen ember vagy te? Sőt te nem is vagy ember, te egy szörnyeteg vagy! Egy vérszívó, egy élő hulla, egy vámpír a legrosszabbik fajtából! Undorodom attól amiket elkövetsz, de legfőképpen attól ami vagy, ami lettél. És ha választanom kéne, inkább fognám egy bérgyilkos, egy ember pártját mintsem egy vámpírét!
-Juj, de ügyes vagy! Végre leeset, hogy vámpír vagyok!*Mondta Williem gúnyosan.*-Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy ellenem szegülsz? Hogy jobbnak tartasz egy embert mint a tulajdon testvéredet?
-Igen! Nem érdekel már mit művelsz, de figyelmeztetlek: ha még egy embernek baja esik, vagy itt a fogadóban vagy a városban, méltó büntetésben foglak részesíteni!
-Óh, istenem! Mennyire félek ettől az ici-pici fenyegetéstől!*Mondta gúnyosan a vámpír.*-Tudod neked kéne megtanulnod, hogy az emberek ételek és nem játékbabák akiket babusgatni, meg szeretni kell!
-Nem érdekelsz! Nem érdekel amit egy hülye, neveletlen, faragatlan tuskó, a vámpírok legvérszegényebb fajtájából való vámpírnak sem mondható korcs, ugat nekem!
-Ez már azért túlzás! Te kis szenvtelen...*Kiabálta majd jól lekevert húgának egy pofont.*-Engem senki sem vethet meg így!
*Mondta majd egy szempillantás alatt elment.
Katherine pedig elkezdett sírni, de a dühtől és nem a fájdalomtól.*
