Eper Kedd Szept. 13, 2011 5:08 am
//Dupla Post mert mivel senki nem akar lebuktatni senkit, így akkor kiküszöbölöm a bakit!//
Williem szemszöge
-Katherine, nos ez úgy történt, hogy...*Kezdte elmagyarázni hugának a történéseket, amikor az váratlanul közbeszólt.*
-Williem, én tudom jól, hogy mi folyik itt!*Mondta Katherine dühösen.*-Itt van Valorian egyik hercege... egy nemesi származású lány aki inkább megszökött mintsem, hogy hozzámenjen a király fiához...és egy bérgyilkos aki csupán azért van itt, hogy megölje Arleth-et...Ez már nekem is leeset, hisz látom az aurát!Csak, nem tudom, hogy miért nem vettem észre, hogy hazudtok!Én hülye...De rendben, legyen így!Ti hárman valorianiak vagytok, és szépen megakarjátok ölni egymást, jó. Ebbe nem fogok beleavatkozni, mivel nincs semmi bajom veletek. Csakhogy, órák vagy napok kérdése és én leszek a környék űrnője, így kötelességem lesz majd megbüntetni titeket amiért itt vagytok, és a gyilkosság miatt is.Bár mivel én kedvellek titeket, talán elnéző leszek veletek...
-Katherine! Nincs okod mások miatt dühöngeni és aggódni...
-De igen!Igen is van Williem, jó okom van rá...!*Dühöngött továbbra is Katherine.*
-Nah, ide figyelj...*Mondta miközben Katherine szemébe nézet, ki állta a pillantását.*-Katherine, te nem láttál és nem hallottál semmit attól a pillanattól kezdve, hogy én megjöttem. Az elmúlt 10-15 perc emléke most kitörlődött a fejedből, nem tudod, hogy ki valójában ki és, hogy miért van itt. Csak annyit tudsz, hogy nagyon álmos vagy, így most szépen jó kislány módjára elmész aludni, rendben?
-Igen, megértettem.
*Mondta Katherine teljesen nyugodtan, miközben fölment a szobájába. Williem bekísérte, majd mögötte becsukta az ajtót. Aztán végignézet a társaságon, és látta, hogy néma csöndben hallgatnak, így elmagyarázta a történteket.*
-Katherine két dolgot utál, gyűlöl a legjobban: a hazugságot és a titkolódzást. Ezért is volt most annyira kiakadva szegény. És mivel senki nem akart beszélni, szépen fölfedni a titkait így kénytelen voltam bevetni a csodás vámpírképességeim egyikét, azaz kénytelen voltam kitörölni a memóriájából az imént hallottakat.*Mondta gúnyosan mosolyogva miközben leült.*-Így most egytől-egyig nagy hálával tartoztok, mert a drága hugicám nem ismeri a drága kis titkaitokat. Persze előbb, utóbb úgyis rá fog jönni, már csak a gyilkosság miatt, de remélem nem a vörös hold idején fogjátok neki elmagyarázni, mert akkor még rosszabbul fogja fogadni...
