Eper Hétf. Szept. 19, 2011 7:09 am
Williem szemszöge
-Senki. Mindenki most jól akarja magát érezni, mindenki szórakozni akar. Most az emberek afféle "mézes"napokat töltenek el. Nem véletlen, hogy most telt ház van, az helyiek szerint a romantikázásra a legjobb helyszín egy fogadó. és hát ez a fogadó eléggé otthonos ehhez. Tudod, honnan kapta A Vörös Rózsa nevet? Nos én tudom, eléggé romantikus történet. Akarod hallani?*Kérdezte miközben már a következő pohár bort itta.*
Katherine szemszöge
*Miközben a vérfarkas tetemeket égette el,( a biztonság kedvéért, mert nem szerette volna ha bárki gyanút fog)néha-néha odapillantott, hogy a farkas mentőakció sikeres-e. Majd amikor látta, hogy Keith-nek sikerült bevinni az állatot a házba, és amikor már el égette a tetemeket, ő is bement.*
-Remek! Nah látjátok, nem olyan nehéz együttműködni az ellenséggel...
*Mondta miközben gyorsan átvágott a nappalin, és bement a konyhába. Ott egy kis tálba vizet öntött, és kereset valami kötszert és kenőcsöt is majd visszasietett.*
-Először is kitisztítom a sebet, nehogy elfertőződjön. Másodszorra ráteszem ezt a kenőcsöt, hogy jobban gyógyuljon, míg harmadszorra betekerem a kötszerrel, hogy ne fertőződjön el és, hogy könnyebb legyen mozogni...
*Mondta majd legugolt a farkashoz. Ki először is nehezen tűrt el a lány közelségét, ahogy a lány is az övét. Mert nyilvánvaló volt, hogy a vámpírok és a vérfarkasok nem bírják egymás közelségét.De mégis muszály volt kibírniuk egymást, s ez sikerült is.*
-Figyelj muszály lesz együttműködnöd, hogy ellássam a sebedet. és utána is, mert ragaszkodom hozzá, hogy addig itt maradj amíg fel nem épülsz.
*Mondta miközben nagy nehezen rávette az állatot, hogy maradjon nyugton. Így nekilátott a seb ellátásának, sikeresen. Amikor kész lett nagy meglepetésére a vérfarkas megszólalt, emberi nyelven.*
-Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem. Más emberek nem tennék meg ezt egy vérfarkassal.*Mondta miközben, nagy narancs színű szemeit Katherine-re meresztette.*
-Én nem vagyok ember. Félvámpír vagyok, a nevem Katherine. Ami pedig a kedvességet illett... semmiség. Kötelességemnek érzem, hogy gondoskodjak rólad elvégre az a seb miattam van.
*Mondta miközben visszavitte a tárgyakat a konyhába.*
-Akkor a kedvességed még érdemre méltóbb. A nevem Faolan.
*Mondta miközben odatéblábolt a fűtött kandalló elé, majd néhány pillanat múlva már aludt. Így kihasználva az alkalmat Katherine odament Keith-hez, és suttogva mondta neki.*
-És most mihez kezdjünk? Nem hagyhatjuk őt itt egyedül. És én szívesen itt maradok vele, szóval neked nem kell itt maradnod, hacsak nem ragaszkodsz hozzá, mondjuk én ragaszkodnék hozzá, hogy itt maradj. De a döntés a tied, maradsz vagy mész, Keith?...*Suttogta Katherine miközben titkon reménykedett benne, hogy a férfi itt marad vele.*