Eper Szomb. Szept. 03, 2011 1:24 am* Arleth elindult Katherine után, miközben furcsa érzése volt. Valamiért úgy gondolta, hogy ez a nap is tartogat számára meglepetéseket *
3 posters
A Vörös Rózsa Fogadó
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
Végre leértek a lépcsőn és leültek az asztalhoz.
Először Coraline rendelt magánal ételt:
- Egy tükörtojást kérnék - szólalt meg gyönyörűen csengő hangján.
Először Coraline rendelt magánal ételt:
- Egy tükörtojást kérnék - szólalt meg gyönyörűen csengő hangján.
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
Leültek egy asztalhoz, majd először Coraline rendelt. Csodálatos hangja volt, és Arleth szívesen megkérte volna, hogy énekeljen egyszer vele, miközben ő hegedül. Arleth sosem tartotta gyönyörűnek a hangját, csupán szépnek, és nem is szeretett énekelni. Ha valaki énekelni hallotta, az azt jelentette, hogy megbízik az illetőben. A pincérnő hangja repítette vissza a valóságba *
- Az úri hölgynek mit hozhatok? * Szívesen felkacagott volna az "úri hölgy-re", mert mióta elszökött, sosem érezte magát annak. Hacsak nem a gyilkosok úri hölgye.
- Omlett du fromage-t szeretnék. Lehetőleg Chedar sajtból készüljön bazsalikommal és kakukkfűvel * A nő úgy nézett rá, mintha sose látott volna még fehér embert.
- Tudja mit? * sóhajtott * - Hozzon egy sima omlettet.
~ És még azt gondolom, hogy nem vagyok úri hölgy ~
- Az úri hölgynek mit hozhatok? * Szívesen felkacagott volna az "úri hölgy-re", mert mióta elszökött, sosem érezte magát annak. Hacsak nem a gyilkosok úri hölgye.
- Omlett du fromage-t szeretnék. Lehetőleg Chedar sajtból készüljön bazsalikommal és kakukkfűvel * A nő úgy nézett rá, mintha sose látott volna még fehér embert.
- Tudja mit? * sóhajtott * - Hozzon egy sima omlettet.
~ És még azt gondolom, hogy nem vagyok úri hölgy ~
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
*Leültek egy kis asztalhoz, majd Coraline rögtön rendelt is egy tükörtojást, majd Arleth egy omletet, végül a pincérnő az ő rendelését akarta felvenni.*
-És ön Katherine kisasszony, mit óhajt enni?-*kérdezte Fiona néni.*
-Én egy rántottát kérek.-*Felelte Katherine.*
-Jó renden, akkor a kisasszonyok mind tojást óhajtanak enni.*Mondta majd közeleb hajolt Katherine-hez és a fülébe súgott.*-Tegnap este érkezet egy távirat önnek miszerint ma reggel meglátogatja önt a bátja. Már tegnap tudatni akartuk önnel, csak ön már rég aludt, és nem volt szivünk felébreszteni önt. Így elnézést kisasszony, hogy...
*Hogy Fiona néni miért kart elnézést kérni, azt már sosem tudta meg senki, mert hirtelen egy új vendég érkezet.
Amint belépet jól szemügyre lehetet venni, hogy ki mivel arcát nem takarta csuklya. Így Katherine-ék jól látták, hogy az illető férfi, méghozzá egy nagyon elegáns, sármos fiatalember. Haja, pont mint a szeme éjfekete volt, bőre fehér, ruhája pedig fekete bőrruha volt. Arcán mosoly jelent meg amikor katherine-ék felé tartot, de olyan mosoly volt az ami minden női szivet megdobbantott azon nyomban.
~Ő...ő csakis a rég látott bátyám lehet, William.~
Gonolta magában Katherine miközben a férfi feléjük közeledet, így katherine gyorsan felált az asztaltól majd amikor a férfi odaért visszamosolygot rá, és szólt.*-William? Tényleg te vagy az?*Mondta miközben megölte.*-De jó újra látni téged, bátyám!
-Én is örülök,hogy látlak téged, drága hugocskám.*Mondta William gyengéden, valami mesébe illő, káprázatos hangon.*
-Óh de neveletlen vagyok!*Mondta Katherine mikor kibontakozott az ölelésbőlt.*-William ők itt Arleth és Coraline, a barátnőim. Arleth, Coraline ő itt a Williem, a bátyám.
-És ön Katherine kisasszony, mit óhajt enni?-*kérdezte Fiona néni.*
-Én egy rántottát kérek.-*Felelte Katherine.*
-Jó renden, akkor a kisasszonyok mind tojást óhajtanak enni.*Mondta majd közeleb hajolt Katherine-hez és a fülébe súgott.*-Tegnap este érkezet egy távirat önnek miszerint ma reggel meglátogatja önt a bátja. Már tegnap tudatni akartuk önnel, csak ön már rég aludt, és nem volt szivünk felébreszteni önt. Így elnézést kisasszony, hogy...
*Hogy Fiona néni miért kart elnézést kérni, azt már sosem tudta meg senki, mert hirtelen egy új vendég érkezet.
Amint belépet jól szemügyre lehetet venni, hogy ki mivel arcát nem takarta csuklya. Így Katherine-ék jól látták, hogy az illető férfi, méghozzá egy nagyon elegáns, sármos fiatalember. Haja, pont mint a szeme éjfekete volt, bőre fehér, ruhája pedig fekete bőrruha volt. Arcán mosoly jelent meg amikor katherine-ék felé tartot, de olyan mosoly volt az ami minden női szivet megdobbantott azon nyomban.
~Ő...ő csakis a rég látott bátyám lehet, William.~
Gonolta magában Katherine miközben a férfi feléjük közeledet, így katherine gyorsan felált az asztaltól majd amikor a férfi odaért visszamosolygot rá, és szólt.*-William? Tényleg te vagy az?*Mondta miközben megölte.*-De jó újra látni téged, bátyám!
-Én is örülök,hogy látlak téged, drága hugocskám.*Mondta William gyengéden, valami mesébe illő, káprázatos hangon.*
-Óh de neveletlen vagyok!*Mondta Katherine mikor kibontakozott az ölelésbőlt.*-William ők itt Arleth és Coraline, a barátnőim. Arleth, Coraline ő itt a Williem, a bátyám.
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
* Arleth nem sokszor lepődött meg azok után, amiken átment, de még így is vissza kellett fognia magát, hogy ne köpje ki a teáját azon nyomban *
~ Katherinnek van egy bátyja? Méghozzá igazán fess bátyja ~
* A lány bemutatta őket, a fiú pedig rájuk figyelt. Arleth udvariasan felé nyújtotta a kezét *
- Arleth de Énorme vagyok, örülök, hogy megismerhetlek! * Arleth felöltötte egyik leggyönyörűbb mosolyát (elvégre az első benyomás fontos), és várt a fiú válaszára *
~ Katherinnek van egy bátyja? Méghozzá igazán fess bátyja ~
* A lány bemutatta őket, a fiú pedig rájuk figyelt. Arleth udvariasan felé nyújtotta a kezét *
- Arleth de Énorme vagyok, örülök, hogy megismerhetlek! * Arleth felöltötte egyik leggyönyörűbb mosolyát (elvégre az első benyomás fontos), és várt a fiú válaszára *
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
-Williem de Newdol, úgyszintén örülök én is, hölgyem.*Felelte Williem miközben megcsókolta Arleth kezéz.*
-Nos bátyám, csatlakozol hozzánk?*Kérdezte Katherine miközben leült.*
-Szives, örömest. Igaz csak egy rövidke látogatást terveztem, nemsokára visszakéne térnem Markutba, de... úgylátszik a terv változik.*felelte miközben leült Katherine mellé, és intet a még mindig egyhelyben álló szakácsnénak.*- Egy üveg bort, legyen szives Fiona néni, nem kell más.
-Ahogy óhajtják.
*Felelte a szakácsné aztán néhány perc múlva már megis jelent a kívánt ételekkel, majd visszament a konyhába.*
-Nos hölgyek, mi a mai programjuk? Netán lovaglás, mert akkor szivesen elkisérném önöket.*Mondta miközben bort öntött magának.*-Egy kis bort?
-Nos bátyám, csatlakozol hozzánk?*Kérdezte Katherine miközben leült.*
-Szives, örömest. Igaz csak egy rövidke látogatást terveztem, nemsokára visszakéne térnem Markutba, de... úgylátszik a terv változik.*felelte miközben leült Katherine mellé, és intet a még mindig egyhelyben álló szakácsnénak.*- Egy üveg bort, legyen szives Fiona néni, nem kell más.
-Ahogy óhajtják.
*Felelte a szakácsné aztán néhány perc múlva már megis jelent a kívánt ételekkel, majd visszament a konyhába.*
-Nos hölgyek, mi a mai programjuk? Netán lovaglás, mert akkor szivesen elkisérném önöket.*Mondta miközben bort öntött magának.*-Egy kis bort?
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
Igen, lovagolni megyünk - mondta Coraline - igen, kérnék. Egyébként Coraline Belacqua vagyok.
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
- Nos, köszönöm, én nem kérek bort. Kissé talán korán van ahhoz, de a kísérete ellen nincs semmi kifogásom. Mikor induljunk? * kérdezte a lány, miközben a fiút figyelte *
~ Annyira sápadt ez a fiú, de mitől? ~
~ Annyira sápadt ez a fiú, de mitől? ~
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
-Rögtön indulhatunk, amint készenálnak, hogy még ebédre visszajöjjünk.*Mondta mosolyogva Williem.*
-Tényleg nagyon jó,hogy velünk jösz, Williem.*Lelkendezett Katherine.*
-Igen...Nos hova menjünk, erdőre vagy mezőre?*Kérdezte a társaságtól a fiú miközben még mindig bort ivott.*
-Tényleg nagyon jó,hogy velünk jösz, Williem.*Lelkendezett Katherine.*
-Igen...Nos hova menjünk, erdőre vagy mezőre?*Kérdezte a társaságtól a fiú miközben még mindig bort ivott.*
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
- Én szívesebben mennék az erdőbe. Szerintem kalandosabb, ha ott lovagolunk, mintha a nyitott réten. Ti mit gondoltok?
~ Meg az se hátrány, hogy ott nehezebben vesznek észre ~
~ Meg az se hátrány, hogy ott nehezebben vesznek észre ~
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
-Juj, Arleth ez egy jó ötlet!*Lelkendezet megint Katherine.*
-Szerintem is az erdő sokkal jobb mint a rét, de ugyanakkor sokkal veszélyeseb is, bár látom, hogy a hölgyek értenek a harchoz valamicskét...*Felelte Williem gúnyos mosollyal az arcán.*
-Szerintem is az erdő sokkal jobb mint a rét, de ugyanakkor sokkal veszélyeseb is, bár látom, hogy a hölgyek értenek a harchoz valamicskét...*Felelte Williem gúnyos mosollyal az arcán.*
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
- Tudja, a nők nem a fizikai erejüket használják, hogy megmutassák képességeiket, előbb megtanulják használni az eszüket, ám ön nyilván átugrotta ezt a leckét * csipkelődött Arleth szintén gúnyos arccal. Sosem szerette, ha kétségbe vonják az erejét, hiszen már rengeteg szörnnyel küzdött, sosem veszített harcot *
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
-Szerintem is az erdőbe menjünk - mondta Coraline - mert egy üres réten túl könnyű a lovaglás. Bár nem mindenki bírja a nehéz terepet... - hívta Coraline egy versenyre újdonsült barátait.
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
-Ön téved, Arleth. Én az eszemet úgyanolyan jól használom mint a képességeimet, legyan az vagy a lovaglás vagy a kardforgatás. Én úgy értttem, hogy önök-*Mutatott Arleth és Katherine felé.*-Jobban értenek az elemi képességekhez, hiszen varázslőnők. De a kardforgatáshoz... nos ahoz keveset értenek. *Felelte még mindig gúnyos mosollyal az arcám William. Tetszet neki Arleth csipkelődése, habár a lány már kezdte túlzásba vinni.*
-Nos akkor én megyek a köpenyemért, és a pálcámért, Addig fejezzétek csak be az evést és ivást, illetve a beszélgetést...mindjárt jövök.
*Mondta Katherine, majd felszaladt a szobájába.
~Istenem, ezek már most úgy beszélnek mintha évek óta ismernék egymást, vagy nem is tudom.~
-Nos akkor én megyek a köpenyemért, és a pálcámért, Addig fejezzétek csak be az evést és ivást, illetve a beszélgetést...mindjárt jövök.
*Mondta Katherine, majd felszaladt a szobájába.
~Istenem, ezek már most úgy beszélnek mintha évek óta ismernék egymást, vagy nem is tudom.~
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
- Nos, édesapámnak köszönhetően értek egy kicsit a kardforgatáshoz, bár igazat kell adnom önnek, hogy nem túl sokat. Ön melyik kasztot képviseli, ha szabad kérdeznem? A szavaiból kiszűrve nyilván harcos, ugye? Tán' íjász?
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
- Harcos vagyok, igen. Értek a kardforgatáshoz az egykezes és kétkezes kardokat ugyanolyan precízen tudom forgatni, a pajzsokhoz is értek valamit de nem használom őket emellet értek valamennyit az íjjászathoz is.-felelte miközben elővet egy tőrt is azt forgatta újjai között.- És ön kedves Arleth, ön mien mágiához ért? Ismer rituálékat, főzeteket és egyéb bűbájokat?
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
- Igen, mágus mivoltomból ismerem ezeket, ám hatalmas szerencsém van, mert néhány papokra jellemző gyógyítást és áldás megidézéséhez is értek. Régebben pap voltam. * Arleth is a a keze között forgatta méreg effektes pálcáját, maga sem tudta miért. Nem érezte magát biztonságban. Rossz előérzete volt...
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
*Néhány pillanat múlva már fel is tűnt Katherine arany ruhájában, fekete köpennyel a nyakában megkötve és kezéjében pálcájával.gyorsan leszaladt a lépcsőn majd megállt a kis társaság előtt.*
-Nos én készen állok, szóval felőlem akár indulhatunk is most rögtön az erdőbe.
*Felelte mosolyogva, s miközben látta, hogy Arleth és Williem is fegyvert forgatnak kezükben ő is elkezdett játszadozni pálcájával.*
-Nos én készen állok, szóval felőlem akár indulhatunk is most rögtön az erdőbe.
*Felelte mosolyogva, s miközben látta, hogy Arleth és Williem is fegyvert forgatnak kezükben ő is elkezdett játszadozni pálcájával.*
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
- Remek, induljunk! * Állt fel Arleth kecsesen az asztaltól, miközben felvette bíborvörös köpenyét. Nem akart lovaglóruhába átöltözni, hát majd női ülésben fog lovagolni *
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
*Williem és Katherine együtt léptek ki a fogadóból nyomukban Coraline-nal és Arleth-tel. Mikor kiértek rögtön az istállóhoz mentek. Ott a lovász fiú előhozta a novaikat, négy lót mely már föl volt szerelkezve a kis kirándulásra.*
-Várj, segítek.*Mondta Williem hugának miközben felsegítette őt a lóra, mivel ruhája miatt kénytelen volt női ülésben lovagolni.*
-Köszönöm, Williem.*felelte a lány mosolyogva mikor már a lován ült.*
*Coraline nem olyan ruhában volt,hogy női ülésben kéne lovagolnia, ő könnyedén fölült lovára.Viszont Arleth-en ugyancsak ruha volt mint Katherine-en így nem fért hozzá kétség, hogy őneki is női ülésben kell lovagolnia.Így Williem odament hozzá, hogy őneki is segítsen.*
-Segítsek önnek is, Arleth?
-Várj, segítek.*Mondta Williem hugának miközben felsegítette őt a lóra, mivel ruhája miatt kénytelen volt női ülésben lovagolni.*
-Köszönöm, Williem.*felelte a lány mosolyogva mikor már a lován ült.*
*Coraline nem olyan ruhában volt,hogy női ülésben kéne lovagolnia, ő könnyedén fölült lovára.Viszont Arleth-en ugyancsak ruha volt mint Katherine-en így nem fért hozzá kétség, hogy őneki is női ülésben kell lovagolnia.Így Williem odament hozzá, hogy őneki is segítsen.*
-Segítsek önnek is, Arleth?
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
- Csipkelődésem után kissé szégyellem megkérni, de köszönöm, jó lenne * Arleth tényleg elég kellemetlenül érezte magát, mert túlbecsülte képességeit, nem mert egyedül felülni a lovára, féltette a ruháját. És saját magát, a leeséstől *
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
*Mikor már mindegyik hölgy felült a saját lovára, Williem is felült a magáréra.majd mindenki elkezdet lassan az erdő felé ügetni.Szépen, egymás után lépkedtek a lovak,s gazdáik nem mondták,hogy kényelmetlen lenne számukra a lovaglás, így élvezték.*
-Ha ilyen lassú a tempó, akkor éjfélig is ügethetnénk sose érnénk az erdőbe!
*Kiáltotta Katherine gúnyosan, miközben elvágtázott az erdő irányába. A többiek meg követték őt.*
-Ha ilyen lassú a tempó, akkor éjfélig is ügethetnénk sose érnénk az erdőbe!
*Kiáltotta Katherine gúnyosan, miközben elvágtázott az erdő irányába. A többiek meg követték őt.*
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
* Egy 10 perces lovaglás után Arleth megpillantotta a fogadót. Kissé kényelmetlenül érezte magát egy szinte vadidegen férfi "karjaiban", de mélyen valahol tudta, hogy nagyon hálás neki. Sose érezte magát ennyire ügyefogyottnak. Először nem tud felszállni a saját lovára, majd pedig kibicsaklik a bokája. Nem tudott tovább gondolkodni, mert megérkeztek. William udvariasan leemelte a lóról, míg a lányok az istállóba vezették a lovakat. A fiú rendkívül kedves volt, mert a karjaiban tartva vitte be Arlethet, aki valószínűleg nem tudott volna egy könnyen járni, kérésére a fiú a lépcsőn is felvitte, ugyanis szeretett volna lepihenni *
- Nagyon szépen köszönök mindent * mosolygott elbűvölően a fiúra, majd belépett a szobájába *
- Nagyon szépen köszönök mindent * mosolygott elbűvölően a fiúra, majd belépett a szobájába *
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
*Mikor Katherine bevitte a lovakat az istállóba Coraline-nal, utána kedvesen elköszönt tőle, ma már nem vágyott a társaságára, mert ott volt neki a bátyja. Így hát bement a fogadóba ő is, és meglepetten látta, hogy a bátyja ott ül a sarokban lévő asztalnál nem messze a bejárattól és szokása szerint iszik.(Mármint nem alkoholista, de vámpír létére valamiért vonzódik a szeszes italokhoz.)Odament hozzá, és leült vele szembe.*
-Szerinted Arleth tényleg látott egy szellemet?*Kérdezte miközben töltött magának még egy kis alkoholt.*
-Nos, meglehet. Tudod az erdész lánya nemrég halt meg az erdőben, állítólag valami vadállat ölte meg. De ez nem különös, mármint teljesen érthető ha az ember egy erdőben él, de ...az erdész és felesége szentül állítják, hogy este napnyugta után látják lányuk szellemét amint az erdőben kóborol.
-Lélek, aki napnyugta után kóborol?Ez különös....Csak nem lidércé vált volna?
-Nos,talán. Elméletileg ez a megoldás.Elvégre a szellem szinonimája a lidérc.ugyanakkor a kísértet is szinonima párja, de... szerintem ez igaz. Elvégre ezzel együtt mostanában keringenek pletykák a réteken kóborló lelkekről, is.
*Mesélte Katherine a helyi pletykákat bátyjának ki nagyon érdekesnek találta őket. Aztán még beszélgettek erről és arról, teljesen hétköznapi dolgokról. De ez érthető is volt, hisz elvégre ők testvérek voltak. Vámpírtestvérek, kik oly sok év után most látták először egymást, így nagyon sok megbeszélni valójuk akadt..és még korántsem beszéltek meg mindent.*
-Szerinted Arleth tényleg látott egy szellemet?*Kérdezte miközben töltött magának még egy kis alkoholt.*
-Nos, meglehet. Tudod az erdész lánya nemrég halt meg az erdőben, állítólag valami vadállat ölte meg. De ez nem különös, mármint teljesen érthető ha az ember egy erdőben él, de ...az erdész és felesége szentül állítják, hogy este napnyugta után látják lányuk szellemét amint az erdőben kóborol.
-Lélek, aki napnyugta után kóborol?Ez különös....Csak nem lidércé vált volna?
-Nos,talán. Elméletileg ez a megoldás.Elvégre a szellem szinonimája a lidérc.ugyanakkor a kísértet is szinonima párja, de... szerintem ez igaz. Elvégre ezzel együtt mostanában keringenek pletykák a réteken kóborló lelkekről, is.
*Mesélte Katherine a helyi pletykákat bátyjának ki nagyon érdekesnek találta őket. Aztán még beszélgettek erről és arról, teljesen hétköznapi dolgokról. De ez érthető is volt, hisz elvégre ők testvérek voltak. Vámpírtestvérek, kik oly sok év után most látták először egymást, így nagyon sok megbeszélni valójuk akadt..és még korántsem beszéltek meg mindent.*
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
Keith szemszöge
* Keith szép lassan, finom, elegáns léptekkel belépett a fogadóba. Sok szempár fordult felé, s hallott pár női sóhajt maga körül. Önelégülten elvigyorodott, majd kért egy szobát a fogadóstól egy hónapra. Tudta, hogy valószínűleg csak egy hétig marad, de ki tudja; talán kivehetne egy kis szabadságot, hiszen folyton annyit dolgozik. Tudta, hogy bejelentkezni abba a szállóba, ahol Arleth is lakik, az kegyetlenség, elvégre a lánynak békés utolsó napjai se lehetnek, de nem akarta megkockáztatni, hogy meglép. Az a kis bestia egyszer már becsapta, játszadozott vele, mint macska a gombolyaggal, de most nem engedi, oh, nem. Ezúttal ő parancsol. Miután lustán a csapos felé nyújtotta a szobáért kért összeget, rendelt egy korsó sört, majd azt is kifizette és elindult helyet keresni. Talált is, egy nagyjából vele egy idős, hollófekete hajú fiú, és egy szép, a fiúra nagyon hasonlító lány mellett. Leült, és lassan iszogatni kezdte sörét, miközben elméjében csak egy szó vetődött fel újra, s újra: bosszú! *
* Keith szép lassan, finom, elegáns léptekkel belépett a fogadóba. Sok szempár fordult felé, s hallott pár női sóhajt maga körül. Önelégülten elvigyorodott, majd kért egy szobát a fogadóstól egy hónapra. Tudta, hogy valószínűleg csak egy hétig marad, de ki tudja; talán kivehetne egy kis szabadságot, hiszen folyton annyit dolgozik. Tudta, hogy bejelentkezni abba a szállóba, ahol Arleth is lakik, az kegyetlenség, elvégre a lánynak békés utolsó napjai se lehetnek, de nem akarta megkockáztatni, hogy meglép. Az a kis bestia egyszer már becsapta, játszadozott vele, mint macska a gombolyaggal, de most nem engedi, oh, nem. Ezúttal ő parancsol. Miután lustán a csapos felé nyújtotta a szobáért kért összeget, rendelt egy korsó sört, majd azt is kifizette és elindult helyet keresni. Talált is, egy nagyjából vele egy idős, hollófekete hajú fiú, és egy szép, a fiúra nagyon hasonlító lány mellett. Leült, és lassan iszogatni kezdte sörét, miközben elméjében csak egy szó vetődött fel újra, s újra: bosszú! *
|
|
|