Eper Pént. Okt. 07, 2011 8:43 pmIde jöhetnek azok a hsz-ek amik Gorban játszódnak! 
Gor királyság topic
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
*Katherine szemszöge (A Fogadó beli óránál 1 órával később)*
*Fejfájás...fáradság. Ezt tapasztalta amikor fölébredt, és nagy nehezen felült az ágyban. Ágyban? De hisz ő nem is volt ágyban, ráadásul nem egy szobában... Gyorsan körülnézett, hogy megtudja hol is van pontosan.
Nagy vörös baldachinos ágy, vörös függönyös ablakok, mahagóniai fából készült bútorok, arany szobrok, tárgyak, drága festmények a falakon, s arany fényű lámpások. De ami talán a legfurcsább volt az, hogy hogy is nézett ki. Kétrészes, vörös, arany díszítésű ruhát viselt, arany ékszerekkel. Az egész öltözéki a déli királyságra, Gor-ra volt jellemző.
Így hát rögtön rájött, hogy hol van. Gor-ban volt ráadásul a királyi palotában.
Gyorsan a tükörhöz ment, hogy megnézte magát. A ruha egészen szép volt, ki is volt festve a helyi stílus szerint, de amikor meglátta vörös hajzuhatagját és arany szempárját, az már túl sokk volt számára... sikított.*
-Valami baj van kisasszony?*Kérdezte idegen(Gori)nyelven egy szolgálólány.*-Áh már fölébredt. Nagyszerű, a királynő már így is várja önt a trónteremben. Kérem kövessen!
*Semmi tiltakozás, semmi kérdezés, Katherine követte a szolgát.*
-De hiszem már mióta várjuk,hogy fölébredjen...és semmi. Még csak nem is beszél álmában, jaj istenem!*Mondta dühösen egy hang.*
-Jaj ugyan már Herold, ne idegeskedj! Nincs semmi baj...*Mondta egy női hang.*
-Dehogyisnem, hogy van baj, Carmen! Elraboltad a lányomat, ráadásul le szúrtad azzal a mocskos, átkozott tőrrel!Sárkányt csináltál belőle!
-Én nem is...
-Elég! Elég legyen ebből az oktondi veszekedésből amit már jó egy órája műveltek!*Kiáltotta egy női hang.*-Ami megtörtént, az megtörtént. Nem tudunk rajta változtatni, csaj jobbá tudjuk tenni a helyzetet. Különben is a lányotok, azaz Cassyantirini, megérdemelte, hogy feloldjuk az átok alól.
-Megérdemelte? Hogy utána kedvedre irányíthasd, hogy porig égesse Valoriant és Deriont egyaránt?!*Kiabálta dühösen az említett lány apja.*
-Gornak nem áll szándékában elpusztítani a másik két királyságod, értsd már meg Herold! Csupán ki akartuk szabadítani a hőn szeretet sárkányunkat, ami sikerül is ha fölébred!
-Áh persze, persze. Még most ezt mondjátok, de aztán majd megitatjátok a ti kis főzeteitek egyikével aztán máris azt fogja művelni amit ti mondtok neki! Nah ezért akarom a lányomat visszavinni, távol az anyjától és az ő kis varázslataitól!
-Herold a lányodnak nem fog baja esni! nem fogjuk megmérgezni, csupán közöljük majd vele, hogy ki is ő. Aztán szabadon elmehet, vagy maradhat ha kedve hozzá. Gor mindig is szívesen látott vendége lesz.*Mondta higgadtan a királyné.*-De amiért mi elengedjük fizetséget is kérünk.
-Milyen fizetség?*Kérdezte Herold és Carmen egyszerre.*
-Herold te itt maradsz egy kis időre Gorban, hogy tanítsd a fiamat, elvégre te egy vérbeli vámpír vagy, jól bánsz a kardal. Carmen te pedig, ha minden igaz még mindig Herold felesége vagy így, úgy is fogtok viselkedni. Néhány hónap múlva elbocsátalak mindkettőtöket és szépen visszamentek irányítani azt a megyét Derionban, amit ténylegesen nektek kéne irányítani.
-Igenis, Esmeralda királynő.*Mondta mind két érintett miközben mélyen meghajoltak a nő előtt. Senki sem mert ellenkezni a királynő akaratával.*
*Majd ajtó nyitódás hallatszott, s belépet a terembe a harmadik érintett személy ez ügyben.*
/Folytatása várható! /
Katherine ruhája: http://kepfeltoltes.hu/111008/indiai_fn2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Gor királynője, Esmeralda: http://kepfeltoltes.hu/111008/poem_to_a_horse_by_forestgirl-d2ctkal2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Katherine édesanyja, Carmen: http://kepfeltoltes.hu/111008/Magic_Midwinter_by_ForestGirl2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Katherine édesapja, Herold:
http://kepfeltoltes.hu/111008/Harcos_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
*Fejfájás...fáradság. Ezt tapasztalta amikor fölébredt, és nagy nehezen felült az ágyban. Ágyban? De hisz ő nem is volt ágyban, ráadásul nem egy szobában... Gyorsan körülnézett, hogy megtudja hol is van pontosan.
Nagy vörös baldachinos ágy, vörös függönyös ablakok, mahagóniai fából készült bútorok, arany szobrok, tárgyak, drága festmények a falakon, s arany fényű lámpások. De ami talán a legfurcsább volt az, hogy hogy is nézett ki. Kétrészes, vörös, arany díszítésű ruhát viselt, arany ékszerekkel. Az egész öltözéki a déli királyságra, Gor-ra volt jellemző.
Így hát rögtön rájött, hogy hol van. Gor-ban volt ráadásul a királyi palotában.
Gyorsan a tükörhöz ment, hogy megnézte magát. A ruha egészen szép volt, ki is volt festve a helyi stílus szerint, de amikor meglátta vörös hajzuhatagját és arany szempárját, az már túl sokk volt számára... sikított.*
-Valami baj van kisasszony?*Kérdezte idegen(Gori)nyelven egy szolgálólány.*-Áh már fölébredt. Nagyszerű, a királynő már így is várja önt a trónteremben. Kérem kövessen!
*Semmi tiltakozás, semmi kérdezés, Katherine követte a szolgát.*
-De hiszem már mióta várjuk,hogy fölébredjen...és semmi. Még csak nem is beszél álmában, jaj istenem!*Mondta dühösen egy hang.*
-Jaj ugyan már Herold, ne idegeskedj! Nincs semmi baj...*Mondta egy női hang.*
-Dehogyisnem, hogy van baj, Carmen! Elraboltad a lányomat, ráadásul le szúrtad azzal a mocskos, átkozott tőrrel!Sárkányt csináltál belőle!
-Én nem is...
-Elég! Elég legyen ebből az oktondi veszekedésből amit már jó egy órája műveltek!*Kiáltotta egy női hang.*-Ami megtörtént, az megtörtént. Nem tudunk rajta változtatni, csaj jobbá tudjuk tenni a helyzetet. Különben is a lányotok, azaz Cassyantirini, megérdemelte, hogy feloldjuk az átok alól.
-Megérdemelte? Hogy utána kedvedre irányíthasd, hogy porig égesse Valoriant és Deriont egyaránt?!*Kiabálta dühösen az említett lány apja.*
-Gornak nem áll szándékában elpusztítani a másik két királyságod, értsd már meg Herold! Csupán ki akartuk szabadítani a hőn szeretet sárkányunkat, ami sikerül is ha fölébred!
-Áh persze, persze. Még most ezt mondjátok, de aztán majd megitatjátok a ti kis főzeteitek egyikével aztán máris azt fogja művelni amit ti mondtok neki! Nah ezért akarom a lányomat visszavinni, távol az anyjától és az ő kis varázslataitól!
-Herold a lányodnak nem fog baja esni! nem fogjuk megmérgezni, csupán közöljük majd vele, hogy ki is ő. Aztán szabadon elmehet, vagy maradhat ha kedve hozzá. Gor mindig is szívesen látott vendége lesz.*Mondta higgadtan a királyné.*-De amiért mi elengedjük fizetséget is kérünk.
-Milyen fizetség?*Kérdezte Herold és Carmen egyszerre.*
-Herold te itt maradsz egy kis időre Gorban, hogy tanítsd a fiamat, elvégre te egy vérbeli vámpír vagy, jól bánsz a kardal. Carmen te pedig, ha minden igaz még mindig Herold felesége vagy így, úgy is fogtok viselkedni. Néhány hónap múlva elbocsátalak mindkettőtöket és szépen visszamentek irányítani azt a megyét Derionban, amit ténylegesen nektek kéne irányítani.
-Igenis, Esmeralda királynő.*Mondta mind két érintett miközben mélyen meghajoltak a nő előtt. Senki sem mert ellenkezni a királynő akaratával.*
*Majd ajtó nyitódás hallatszott, s belépet a terembe a harmadik érintett személy ez ügyben.*
/Folytatása várható!
/Katherine ruhája: http://kepfeltoltes.hu/111008/indiai_fn2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Gor királynője, Esmeralda: http://kepfeltoltes.hu/111008/poem_to_a_horse_by_forestgirl-d2ctkal2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Katherine édesanyja, Carmen: http://kepfeltoltes.hu/111008/Magic_Midwinter_by_ForestGirl2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Katherine édesapja, Herold:
http://kepfeltoltes.hu/111008/Harcos_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
*Esmeralda királynő szemszöge*
*Nyugodt tekintettel végignézte ahogy a lány belép a trónterembe és közelebb jön hozzájuk. Semmit sem tudott elolvasni annak viselkedéséből vagy a szeméből, nyugodt volt, érzelmeit nem árulta el. Teljesen úgy viselkedett ahogy azt a könyvek írták, Cassyantirini, mindig minden körülmény között nyugodt, érzelmeit titkoló nő volt.
De azért a királynőnek most megingott a nyugodtsága, elvégre a lány bármelyik pillanatban jogosan kiabálhat,dühönghet amiért ezt művelték vele... de észrevette, hogy annak szülei is nyugtalanok, így nem érezte olyan szörnyűnek a helyzetet.*
-Örülök, hogy végre felébredtél és megtisztelsz minket a jelenléteddel, Cassyantirini!*Szólalt meg elsőként, mosolyogva a királynő.*
-Jaj, kislányom, de gyönyörű vagy...*Monda mosolyogva Carmen.*
-Katherine? Te vagy az drága kislányom?*Kérdezte kicsit rémülten, kicsit értetlenül Herold, mivel nem ismerte fel a lányát.*
-Katherine?*Mondta értetlenül a lány miközben megállt.*-Hm...Igen, volt idő amikor mindenki így szólított. De Katherine személyisége meghalt amikor szíven szúrta őt az a tőr...*Itt anyjára pillantott.*-De az emlékei, a képességei tovább élnek Cassyantirini-ben...Igen, réges-régen a nevem Cassayantirini volt, de az emberek csak Cassy-nak becéztek. Sárkány voltam, de az a gonosz emberkirály megölt, s elátkozott, de...hála nektek én újra én vagyok. Most már nem kell újjászületnem, végre az lehetek aki voltam, és...
-És végre buszút állhatsz azon aki elátkozott téged. Ha bár az illető már rég halott, de az utódjai még mindig élnek, sőt ők Valorian uralkodói. Övék Iberia 1/3 része, de nemsokára megkaparintják 2/3 részét ha csak nem lépsz közbe és...
-Bosszú? Háború? De valami nincs rendjén, békének kéne lennie.*Mondta közben a királyné fel fordult.*-Mit jelent ez? Milyen évet írunk?
-Ma van az 1000. évfordulója annak, hogy elátkozott téged Valorian első királya.*Szólt közbe Carmen.*
-1000 éve? Ilyen sokk idő telt el azóta? És még mindig nem egyesültek a királyságok?
-Nem. Még mindig három királyság van: Valorian, Derion és Gor. Valorian megtámadni, leigázni készül Deriont, Gor pedig nem száll be a harcba.*Mondta Herold.*
-Akkor azonnal cselekedni kell!*Mondta izgatottan Katherine de utána morcos képet vágott.*-Csak az az egy probléma van, hogy a halálomon kívül nem emlékszem semmire 1000 évvel ezelőttről...minden olyan homályos, zavaros.
-Amnézia, rövid emlékezés vesztés.*Mondta a királynő.*-Beletelik egy kis időbe amire mindenre újra emlékezni fogsz, addig javaslom maradj itt és élvezd ki Gor vendéglátását.
-Nem, nem. Az én helyem amúgy sem itt van, nekem vissza kell mennem a...a fogadóba.
-Mondtam, hogy nem tarthatjátok őt itt...*Szólt közbe az apja.*
-De kicsim, biztos ezt akarod? Visszamenni oda, hisz nem köt oda téged semmi...
-Igaz a külsőm megváltozott így már nem lehetek a környék bárónője, ráadásul nem viselhetem se a gyűrűt se a Katherine nevet...*Mondta miközben levette ujjáról az említett gyűrűt és odadobta az apjának.*
-Rendben. Akkor a neved mostantól Cassy, mágus aki Gorból érkezett ha bárki kérdezné.*Mondta a királyné.*-De még nem tudsz mindent. javaslom, hogy néz körül a kastélyban sokk dolgot tudhatsz meg a múltadról, illetve Gor mindig tárt karokkal fog várni, nálunk szívesen látott vendég leszel.
-Köszönöm. Körbenézek aztán távozni óhajtok.*Mondta a lány.*
-Gyere, hagy kísérjelek körbe!*Ajánlotta föl az anyja.*
-Nem, Carmen. Rád máshol van szükség, menj el őrjáratra, majd Herold körbevezeti a lányt, elvégre ő maga akarta, hogy a lány távozzon.
-De el szeretnék tőle...*Kezdte el mondandóját a nő, de közbeszakították.*
-Majd értesítve leszel amikor távozni készül!*Mondta a királynő s Carmen már el is ment.*
-Nos akkor indulhatunk?
*Kérdezte Herold miközben elindult egy másik terembe, s lánya egy igennel követte őt. A királynő pedig elégedetten dőlt hátra a trónszékén, mivel ez a cselekedet egy jó ponttal ért fel Gornak, ráadásul most csak ki kell várnia, hogy reagál erre a másik két királyság...*
/Folytatása várható, még nincs vége! /
*Nyugodt tekintettel végignézte ahogy a lány belép a trónterembe és közelebb jön hozzájuk. Semmit sem tudott elolvasni annak viselkedéséből vagy a szeméből, nyugodt volt, érzelmeit nem árulta el. Teljesen úgy viselkedett ahogy azt a könyvek írták, Cassyantirini, mindig minden körülmény között nyugodt, érzelmeit titkoló nő volt.
De azért a királynőnek most megingott a nyugodtsága, elvégre a lány bármelyik pillanatban jogosan kiabálhat,dühönghet amiért ezt művelték vele... de észrevette, hogy annak szülei is nyugtalanok, így nem érezte olyan szörnyűnek a helyzetet.*
-Örülök, hogy végre felébredtél és megtisztelsz minket a jelenléteddel, Cassyantirini!*Szólalt meg elsőként, mosolyogva a királynő.*
-Jaj, kislányom, de gyönyörű vagy...*Monda mosolyogva Carmen.*
-Katherine? Te vagy az drága kislányom?*Kérdezte kicsit rémülten, kicsit értetlenül Herold, mivel nem ismerte fel a lányát.*
-Katherine?*Mondta értetlenül a lány miközben megállt.*-Hm...Igen, volt idő amikor mindenki így szólított. De Katherine személyisége meghalt amikor szíven szúrta őt az a tőr...*Itt anyjára pillantott.*-De az emlékei, a képességei tovább élnek Cassyantirini-ben...Igen, réges-régen a nevem Cassayantirini volt, de az emberek csak Cassy-nak becéztek. Sárkány voltam, de az a gonosz emberkirály megölt, s elátkozott, de...hála nektek én újra én vagyok. Most már nem kell újjászületnem, végre az lehetek aki voltam, és...
-És végre buszút állhatsz azon aki elátkozott téged. Ha bár az illető már rég halott, de az utódjai még mindig élnek, sőt ők Valorian uralkodói. Övék Iberia 1/3 része, de nemsokára megkaparintják 2/3 részét ha csak nem lépsz közbe és...
-Bosszú? Háború? De valami nincs rendjén, békének kéne lennie.*Mondta közben a királyné fel fordult.*-Mit jelent ez? Milyen évet írunk?
-Ma van az 1000. évfordulója annak, hogy elátkozott téged Valorian első királya.*Szólt közbe Carmen.*
-1000 éve? Ilyen sokk idő telt el azóta? És még mindig nem egyesültek a királyságok?
-Nem. Még mindig három királyság van: Valorian, Derion és Gor. Valorian megtámadni, leigázni készül Deriont, Gor pedig nem száll be a harcba.*Mondta Herold.*
-Akkor azonnal cselekedni kell!*Mondta izgatottan Katherine de utána morcos képet vágott.*-Csak az az egy probléma van, hogy a halálomon kívül nem emlékszem semmire 1000 évvel ezelőttről...minden olyan homályos, zavaros.
-Amnézia, rövid emlékezés vesztés.*Mondta a királynő.*-Beletelik egy kis időbe amire mindenre újra emlékezni fogsz, addig javaslom maradj itt és élvezd ki Gor vendéglátását.
-Nem, nem. Az én helyem amúgy sem itt van, nekem vissza kell mennem a...a fogadóba.
-Mondtam, hogy nem tarthatjátok őt itt...*Szólt közbe az apja.*
-De kicsim, biztos ezt akarod? Visszamenni oda, hisz nem köt oda téged semmi...
-Igaz a külsőm megváltozott így már nem lehetek a környék bárónője, ráadásul nem viselhetem se a gyűrűt se a Katherine nevet...*Mondta miközben levette ujjáról az említett gyűrűt és odadobta az apjának.*
-Rendben. Akkor a neved mostantól Cassy, mágus aki Gorból érkezett ha bárki kérdezné.*Mondta a királyné.*-De még nem tudsz mindent. javaslom, hogy néz körül a kastélyban sokk dolgot tudhatsz meg a múltadról, illetve Gor mindig tárt karokkal fog várni, nálunk szívesen látott vendég leszel.
-Köszönöm. Körbenézek aztán távozni óhajtok.*Mondta a lány.*
-Gyere, hagy kísérjelek körbe!*Ajánlotta föl az anyja.*
-Nem, Carmen. Rád máshol van szükség, menj el őrjáratra, majd Herold körbevezeti a lányt, elvégre ő maga akarta, hogy a lány távozzon.
-De el szeretnék tőle...*Kezdte el mondandóját a nő, de közbeszakították.*
-Majd értesítve leszel amikor távozni készül!*Mondta a királynő s Carmen már el is ment.*
-Nos akkor indulhatunk?
*Kérdezte Herold miközben elindult egy másik terembe, s lánya egy igennel követte őt. A királynő pedig elégedetten dőlt hátra a trónszékén, mivel ez a cselekedet egy jó ponttal ért fel Gornak, ráadásul most csak ki kell várnia, hogy reagál erre a másik két királyság...*
/Folytatása várható, még nincs vége!
/
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
*Herold szemszöge*
*A trónteremből a folyosón át a csarnokba vezette a lányt.
A csarnokban festmények és szobrok tucatjai álltak, réges régről.Herold rögtön az egyik, közelebbi festményhez vezette a lányát.*
-Több régi festmény is van itt. De a legeslegrégebbi, ami abból a korból származik amikor éltél, amikor Iberia még egyben volt...nos az ez. Ami az érdekesség, sőt ha jobban megnézed láthatod, hogy ezen a festményen te vagy.*Mondta miközben nem csak a lány de ő maga is szemügyre vette a képet.*-Csak, nos... a régi feljegyzések, könyvek szerint régen te igazi harcosnő voltál. Páncélt viseltél, lovagoltál kardot forgattál a kezedben. A modorod sem volt különböző egy harcosnál, talán eltekinti a higgadtságodat és még egy-két dolgot...
-Értem.*Mondta a lány miközben a festményt nézte.*-Ez a festmény tényleg engem ábrázol, hisz a hajam és a szemem ugyanilyen. De a testtartás és ez a mosoly, nehezen felismerhető. De tetszik, mert így páncélban és lovon igazán szép összhangot mutat minden, értet a festészethez az aki lefestet.
-Igen, így igaz...*Mondta majd elindult a bejárati ajtó felé.*-Több festmény nincs rólad, a feljegyzések fele is odalett abból a korból, a megmaradt példányokat féltve őrzik. Van egy könyvem abból a korból, ha visszamész a fogadóból kérd csak el Williem-től, neki adtam, hagy olvassa csak el, addig sem unatkozik...Jut eszembe, van egy élethű szobor rólad a kertben, azt is szeretnéd látni?
-Igen, ha lehet.
-Persze, hogy lehet! Kövess, a kert erre van!
*Azzal kimentek a kertbe. S nem kellet sokat gyalogolniuk, azonnal megtalálták az említett szobrot. A kert egyik végében állt, bokrok, virágok és fák körében. Maga a szobor 2-3 méter magas volt, egy sárkány ábrázolt, aranyból.*
-Nos itt a szobor, rólad. Ennél azért sokkal nagyobb voltál úgy ötször-hétszer ekkora. De arany pikkelyeid voltak, a szemed is arany színű volt.
-Szerinted most is át...vissza tudnék változni sárkánnyá?
-Szerintem igen. De ez úgyis kiderül amikor visszamész, mert úgy lenne a leggyorsabb.
-Értem, csak nem tudom, hogy is tudnám megcsinálni...
-Nézd, ott jön a királynő és anyád. Ők majd megmondják, hogyan...
*Mondta miközben a távolba mutatott. Esmeralda és Carmen tényleg hozzájuk igyekeztek. Aztán amikor visszafordult a lányához, Cassyantirini a földön feküdt, elájult.*
/Még mindig nincs vége!Folytatása várható! /
*A trónteremből a folyosón át a csarnokba vezette a lányt.
A csarnokban festmények és szobrok tucatjai álltak, réges régről.Herold rögtön az egyik, közelebbi festményhez vezette a lányát.*
-Több régi festmény is van itt. De a legeslegrégebbi, ami abból a korból származik amikor éltél, amikor Iberia még egyben volt...nos az ez. Ami az érdekesség, sőt ha jobban megnézed láthatod, hogy ezen a festményen te vagy.*Mondta miközben nem csak a lány de ő maga is szemügyre vette a képet.*-Csak, nos... a régi feljegyzések, könyvek szerint régen te igazi harcosnő voltál. Páncélt viseltél, lovagoltál kardot forgattál a kezedben. A modorod sem volt különböző egy harcosnál, talán eltekinti a higgadtságodat és még egy-két dolgot...
-Értem.*Mondta a lány miközben a festményt nézte.*-Ez a festmény tényleg engem ábrázol, hisz a hajam és a szemem ugyanilyen. De a testtartás és ez a mosoly, nehezen felismerhető. De tetszik, mert így páncélban és lovon igazán szép összhangot mutat minden, értet a festészethez az aki lefestet.
-Igen, így igaz...*Mondta majd elindult a bejárati ajtó felé.*-Több festmény nincs rólad, a feljegyzések fele is odalett abból a korból, a megmaradt példányokat féltve őrzik. Van egy könyvem abból a korból, ha visszamész a fogadóból kérd csak el Williem-től, neki adtam, hagy olvassa csak el, addig sem unatkozik...Jut eszembe, van egy élethű szobor rólad a kertben, azt is szeretnéd látni?
-Igen, ha lehet.
-Persze, hogy lehet! Kövess, a kert erre van!
*Azzal kimentek a kertbe. S nem kellet sokat gyalogolniuk, azonnal megtalálták az említett szobrot. A kert egyik végében állt, bokrok, virágok és fák körében. Maga a szobor 2-3 méter magas volt, egy sárkány ábrázolt, aranyból.*
-Nos itt a szobor, rólad. Ennél azért sokkal nagyobb voltál úgy ötször-hétszer ekkora. De arany pikkelyeid voltak, a szemed is arany színű volt.
-Szerinted most is át...vissza tudnék változni sárkánnyá?
-Szerintem igen. De ez úgyis kiderül amikor visszamész, mert úgy lenne a leggyorsabb.
-Értem, csak nem tudom, hogy is tudnám megcsinálni...
-Nézd, ott jön a királynő és anyád. Ők majd megmondják, hogyan...
*Mondta miközben a távolba mutatott. Esmeralda és Carmen tényleg hozzájuk igyekeztek. Aztán amikor visszafordult a lányához, Cassyantirini a földön feküdt, elájult.*
/Még mindig nincs vége!Folytatása várható!
/
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
*Cassyantirini szemszöge*
*A lány miután megérintette a szobrot, a földre esett. Fejében a dolgok még mindig zavarosak voltak,hisz jóformán még semmit sem fogott fel abból ami az elmúlt percekben vele történt, még jóformán azt sem tudta hogy ki, az amnéziája miatt.*
~A zavaros dolgok ellenére van azért egy-két dolog amire emlékszem. Néhány dolog beugrik az ezer év előtti életemből, például a tragikus halálom. Most már legalább erre, pontosan emlékszem, minden egyes részletére. DE így visszagondolva, újra átélve azt a kínt, amit egykor elszenvedtem...rossz rá emlékezni. Meg talán egy kicsit fáj is, de a lényeg az, hogy ez már a múlt. Most újra élek, s újra önmagam vagyok. De az emlékezetem még mindig homályos, egy-két dologra nem emlékszek tisztán, remélem minél hamarabb vissza jönnek az emlékek, és...hát remélem jó emlékek lesznek.~
*Gondolta magában csupán néhány percig, amikor a szobrot megfogta. Majd elájult, eszméletlen volt, s ebben az állapotában egy különös látomása volt. Leya istennő jelent meg neki, s kérte a lányt, hogy tartson ki, hogy most ne bukjon el, hogy végre fejezze be és legyen sikeres a küldetése. Cassyantirini pedig megfogadta, hogy így vagy úgy de Iberia-t újra egyesíteni fogja.
Majd a látomás véget ért, ő pedig kinyitotta a szemét.*
/Még nincs vége! De már nincs olyan sok hátra./
*A lány miután megérintette a szobrot, a földre esett. Fejében a dolgok még mindig zavarosak voltak,hisz jóformán még semmit sem fogott fel abból ami az elmúlt percekben vele történt, még jóformán azt sem tudta hogy ki, az amnéziája miatt.*
~A zavaros dolgok ellenére van azért egy-két dolog amire emlékszem. Néhány dolog beugrik az ezer év előtti életemből, például a tragikus halálom. Most már legalább erre, pontosan emlékszem, minden egyes részletére. DE így visszagondolva, újra átélve azt a kínt, amit egykor elszenvedtem...rossz rá emlékezni. Meg talán egy kicsit fáj is, de a lényeg az, hogy ez már a múlt. Most újra élek, s újra önmagam vagyok. De az emlékezetem még mindig homályos, egy-két dologra nem emlékszek tisztán, remélem minél hamarabb vissza jönnek az emlékek, és...hát remélem jó emlékek lesznek.~
*Gondolta magában csupán néhány percig, amikor a szobrot megfogta. Majd elájult, eszméletlen volt, s ebben az állapotában egy különös látomása volt. Leya istennő jelent meg neki, s kérte a lányt, hogy tartson ki, hogy most ne bukjon el, hogy végre fejezze be és legyen sikeres a küldetése. Cassyantirini pedig megfogadta, hogy így vagy úgy de Iberia-t újra egyesíteni fogja.
Majd a látomás véget ért, ő pedig kinyitotta a szemét.*
/Még nincs vége! De már nincs olyan sok hátra./
Eper- Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 02.
*Cassyantirini szemszöge*
*Miután felébredt könnyes búcsút vett a királynétól és a "szüleitől". Kik megígérték neki és Gor űrnőjének, hogy nemsokára visszatérnek Derionba és átveszik a fogadónál lévő környék igazgatását.
Majd aztán a lány elindult a kertben lévő fasorok között, s néhány perc múlva egy nagy aranysárkány repült az égen, északnak tartva.*
/Nah jó most már itt van a vége! /
*Miután felébredt könnyes búcsút vett a királynétól és a "szüleitől". Kik megígérték neki és Gor űrnőjének, hogy nemsokára visszatérnek Derionba és átveszik a fogadónál lévő környék igazgatását.
Majd aztán a lány elindult a kertben lévő fasorok között, s néhány perc múlva egy nagy aranysárkány repült az égen, északnak tartva.*
/Nah jó most már itt van a vége!
/
Similar topics
