[100%] 
Előszó
A történet a "Vörös Rózsa Fogadó" című szerepjáték egyik szereplőjének (Arleth) előéletét meséli el. Nem kell elolvasnod a szerepjátékot, se a karakterlapokat, azok ismerete nélkül is nyugodt szívvel nekikezdhetsz. A szerepjáték és a könyv is a Gates of Andaron (ennek ismerete nem árt) című online játékra épül, minden jog a GameForgot illeti, én csupán kölcsönvettem a neveket és helyszíneket, semmilyen pénzügyi hasznom nem származik belőle.
Köszönöm, hogy elolvastad, remélem élvezni fogod a továbbiakat.
Első fejezet
Egy gyönyörű kislány
"Az igazi szépséget első pillantásra felismeri az ember. És soha nem felejti el."
Monika Feth
A leghidegebb téli, teliholdas éjszakák egyike volt. A hó hatalmas pelyhekben szállingózott a sötét, csillagtalan égből, hogy reggel meglepje a felébredő gyermekeket, bosszúságot okozzon a munkába indulóknak, ihletet adjon a festőknek, fáradtságot azoknak, akiknek el kell majd takarítaniuk a fehérséget. A hold fénye egy gyönyörű kastély falára vetette ki fényét, bevilágítva egy elegáns hálószobába, ahol egy fiatal házaspár aludt. Az asszony olykor-olykor forgolódott, gömbölyödő hasa megakadályozta, hogy tökéletesen kényelmes pozíciót találjon magának. Végül ingerülten lerúgta magáról a takarót, hogy egy nyugtató sétára induljon. A hold ezüstös fénye megvilágította fiatal, bájos arcát, hosszú, szőke haját, földet seprő fehér hálóingét, és különleges szemeit. Az egyik szeme türkizkék volt, a másik pedig kanárisárga. Az ifjú asszony egy faragott íróasztal felé ment, s az azelőtt lévő székről felvett egy hálóköntöst, és a kétszárnyú ajtó irányába ment, amikor éles fájdalom hasított a hasába. Mindkét kezét a hasára szorította és felkiáltott fájdalmában. Az eddig békésen alvó férfi, kipattant az ágyból és felesége felé rohant.
- Mi történt? Megint rugdos a baba? - kérdezte aggodalmasan.
- Azt hiszem most nem ez a gond - fújtatott a nő nyugtalanul. - Handel, szerintem elfojt a magzatvíz.
- Tessék? Az lehetetlen! Még több mint egy hónap hátra van!
- Le kell mennünk a gyengélkedőre - kapaszkodott a férje nyakába a nő.
- Persze, máris - a férfi karjaiba vette őt, és elindult vele a gyengélkedőre.
A férfi elkínzott arccal hallgatta, ahogy felesége út közben néha felkiált a fájdalomtól, de sikerült gyorsan lejutniuk a gyengélkedőre, mert a hosszú folyosókon lévő őrök segítettek nekik. Az orvos, egy idősödő és rendkívül tapasztalt tündér maga is meglepődött, hogy koraszülés lesz, a terhesség alatt nem volt semmiféle komplikáció. Hívta a nővéreket és kitessékelte a férfit a szobából, aki idegesen járkált fel-alá a folyosón. Ahogy telt az idő, egyre jobban aggódott. A Nap lassacskán átvette a Hold helyét, a felesége pedig még mindig bent volt. A folyosón cipőkopogás hallatszódott, ő pedig megpillantotta egyik ember jó barátját, Jonathant.
- Jonathan! De jó, hogy itt vagy! Megőrülök már ettől a várakozástól! - veregette vállon barátját.
- Uh, nem csodálom, pajtás. Az asszony teljesen ki volt akadva, amikor elmeséltem neki. Küldött sütit is - emelte fel a kezében tartott tálat.
- kedves tőle. Amúgy honnan tudtad, hogy itt vagyunk?
- Viccelsz? Az egész kastély erről beszél.
- Pedig a szülésekről nem nagyon szoktak beszélni, hiszen itt szinte minden héten van. Most miért olyan érdekes ez?
- Mert ti nem akárkik vagytok. A valoriani király, Neban Maha hív meg titeket minden héten vacsorára! Ő és a felesége lesznek a gyermeketek keresztanyja! Szerinted ez nem érdekes? Mindenki ezen csámcsog. Szokj hozzá, ez itt Gor - forgatta Jonathan a szemeit.
- Pletykás népek ezek a goriak.
- Azok bizony. Itt semmi sincs titokban senki előtt.
- Ne haragudj, Jonahtan, de most egyszerűen nem bírok beszélgetni, hihetetlen ideges vagyok.
- Persze, megértem, folytasd csak a járkálást - nézett rá kétkedően.
Az órák csak teltek, de a két férfi még mindig a folyosón volt, a szülés nagyban zajlott. Lassan a Nap átadni készült helyét a Holdnak, a hóban játszadozó gyerekek is el-eltünedeztek. Jonathan már a gyengélkedő ajtaja mellé elhelyezett padon aludt, és már Handel is inkább csak a falnak dőlt a mászkálás helyett. Éjfélkor a falon logó óra kongani kezdett, és szinte ugyanabban a pillanatban kivágódott a gyengélkedő bejárata.
- Kislány! - kiáltotta a doktor. - Egy gyönyörű kislány!
Jonathan felpattan a hirtelen hangot adva, míg Handel szinte fellökte az ajtóban álló doktort. A teremben a nővérek pakolásztak, majd elköszöntek a házaspártól.
- Oh, Handel, nézd meg ezt a gyönyörűséget! - mosolygott rá felesége, karjában tartva az újszülött kislányukat.
Handel leült az ágy szélébe és csodálattal bámulta lányát. Annak már látszott sötétszőke babahaja, és csillogó szemeit is kinyitotta már. Az egyik zöld volt, a másik lila.
- Veolyen, nézd a szemét! Örökölte a családodban lévő mágiát!
- Igen, az én drágám valószínűleg mágus lesz, mint a családomban mindenki. Mi a baj, kedvesem? - kérdezte, látva férje elszontyolódó arcát.
- Csak reménykedtem benne, hogy ő is harcos lesz, mint én - nézett szomorúan szerelme szemébe Handel.
- Még semmi sem biztos. Lehet, hogy olyan büszke harcos lesz, mint te. Vagy büszkébb, mint te.
Handel hálásan mosolygott feleségére, majd újra leányára fordította figyelmét.
- Mi legyen a neve?
- Tudod, - pirult el Veolyen - én szeretném Arleth-nek elnevezni. Cserébe persze, te választasz neki második és harmadik* nevet.
- Arleth - ismételte meg férje suttogva. - Nekem tetszik. Illik az én szépséges lányomhoz. Viszont ragaszkodom hozzá, hogy a második neve Leotora legyen, édesanyám után.
- És a harmadik neve?
- Mit szólnál a Cadelau-hoz?
- Arleth Leotora Cadelau de Énorme. Csodálatos. Mostantól Arleth a neved, kis drágám - suttogta Veolyen a lányának, miközben mélyen a szemébe nézett.
- Khm, khm.
A pár elszakította pillantását lánykájuktól és a mellettük álló orvosra pillantottak.
- Nos, először is gratulálni szeretnék az egészséges kisbabához, viszont van valami számomra rendkívül érdekes dolog. Mrs de Énormét tegnap éjjel hozták be, az óra akkor ütötte el pontosan az éjfélt, amikor a vajúdás elkezdődött, a kislányuk pedig szinte másodpercre pontosan 24 órával később született meg. Ez nagyon ritkán fordul elő az embergyerekeknél, és hatalmas mágikus erőre utal.
- Oh, ez nem meglepő, a családomban öt generáció óta csak mágusok születtek - szólt közbe Veolyen.
- A családban hogyan aránylanak el a fajok? - húzta fel egyik szemöldökét a doktor.
- Volt néhány tündér ősöm, de ezen kívül a család csakis emberekből áll.
- Hmm, nagyon érdekes...és magánál, Mr de Énorme?
- Nos, van pár távoli tündér és macskaféle rokonom, de valóban elég távoliak. A család nagyobb része inkább emberekből áll.
- Akkor az önök lánya rendkívüli példája annak, hogy nem feltétlenül a tündérek a legerősebb mágikus kasztúak. 20 éve nem éreztem ilyen mágikus kisugárzást, pedig papként rengeteg erős mágikus képességgel rendelkező katonával találkoztam. Nos, hagyom is önöket, holnap megírjuk a papírokat, Kalie - mutatott egy íróasztalnál ülő nővérre - majd elviszi a kis Arlethet, ha le szeretnének pihenni.
- Köszönjük, doktor úr.
- Igazán nincs mit. Jó éjszakát önöknek.
Hat és fél évvel később
Csodálatos díszítésű kocsisor vágtatott egy jobb napokat is megélt valoriani úton. A sor közepén lévő volt a leggyönyörűbb. A hintó előtt négy fenséges paripa volt befogva, mindegyiken arany páncélzat. A nemes állatok oly' magabiztosak voltak, mintha maguktól tudták volna merre kell menni, s nem a hintó elején ülő kocsis irányította volna őket. A kocsiban lévők Gorba tartottak, hogy egy vizsgálaton vegyenek részt. A hintó belsejében hat ember ült; két férfi, mindkettejükön díszes, cifra ruhák, egyikük fején drágaköves korona; két nő, mindketten pazar selyemruhákban, egyikük hajába egyszerű tiara volt, a másik hölgy pedig szintén kövekkel kirakott koronát viselt. A járműben volt még két gyermek, egy bájos arcú kisfiú, elegáns öltözetben, s rakoncátlan barna hajában is ott volt egy korona. A másik gyerek egy angyalarcú kislány volt, aprócska tiarával a fején, zöld és lila színben pompázó viseletben, ami tökéletesen ment a szemeihez. A két lurkó láthatólag veszekedett valamin, ám szüleik csak elnéző mosollyal nézték a két rosszcsont csemetét.
- Tökéletes párost fognak alkotni - jegyezte meg huncut mosollyal Rossaluna, Valorian királynéje. Veolyen gyengéden bólintott.
- Ti már tudjátok, hogy Helias milyen kasztú lesz? - kérdezte Handel, miközben az ifjú trónörökösre nézett.
- Kétség sem férhet hozzá, hogy íjász. Habár én jobban örültem volna, ha harcos lesz, de nem bánom, apám is íjász volt, tudom, hogy mennyire erős kaszt az. Heliast a legkiválóbb oktatók fogják tanítani, ő pedig szorgalmasan fog tanulni - válaszolt szigorúan Neban Maha, Valorian uralkodója.
- Én azt szerettem volna, ha ő is megidéző, mint én.
- Rossaluna, a fiunk uralkodó lesz, nem potyoghatnak a könnyei minden alkalommal ha egy megidézett szörnye meghal. Micsoda gyalázat lenne az!
- Jól van, értem én, nem kell leharapnod a fejem - szólt sértetten Rossaluna. - Ti mit gondoltok, mi lesz Arlethből?
- A mi kis Arleth-ünk elég színes egyéniség. Az összes oktatója különböző véleménnyel van róla, talán csak abban értenek egyet, hogy bármi is lesz, abban nagyon erős lesz. Meg abban, hogy a legszebb kislány akit valaha láttak - a hintóban lévő felnőttek egyszerre nevettek fel, a királyon kívül, akinek csak a szája sarka görbült felfelé.
- Komolyra fordítva a szót - folytatta Veolyen -, elég biztosak vagyunk benne, hogy mágikus kasztú lesz. Nem szeret fizikai erőt kifejteni, ezért gyakran használja telekinézis (tárgy mozgatás; szerk.) képességét. A tanítók figyelemreméltóan fejlettnek vélik a mágikus, de ezen kívül nem tudnak mást mondani. Ugyanúgy vonzódik az elemekhez, mint a gyógyításhoz és a különböző megidézésekhez. Teljesen tanácstalanok vagyunk.
- Nos, ha már ilyen korban képes telekinézisre, valóban hatalmas ereje lehet. Pont ilyen feleség kell a fiam mellé, ha nem akarjuk, hogy derion földbe tiporjon minket - jegyezte meg a király.
- Ugyan, királyom, ennyire egészen biztosan nem rossz a helyzet - nézett rá Veolyen.
- Márpedig az. A derioniak lassan átlépik azt a határt, amikor már semmi sem állít meg attól, hogy porba tiporjam mindnyájukat. Ma reggel kaptam üzenetet a hesedi katonaságtól. Egy katonafalut felégettek, mindenki meghalt. A leggyalázatosabb, hogy a másod unokatestvérem unokája is ott volt. Ő is meghalt. A másod unokatestvérem bosszút esküdött, már el is indított egy csapatot, hogy vegyék be Tycoonterogát, vagy legalább égessenek el ott is egy falut. - A király a szokottnál is kegyetlenebbnek tűnt.
- De - szólalt meg döbbenten Veolyen - hogy jutottak be Hesedbe? Ardír és Hesed között tömör fából készült kapu van! Azt nem lehet észrevehetetlenül áttörni!
- Nem is törték át. A kapu eltűnt - szólt bele Rossaluna, aki eddig egy könyvet olvasott.
- Hogy micsoda? - kérdezte Handel. - Erről én se hallottam.
- Pedig ez történt. Pár ostoba vakarcs mágus eltüntette a kaput. Az egyik pillanatban még ott volt, a másikban már özönlött át a derioni sereg Ardírból. Az undorító férgek még robbanószereket is hoztak. Pár helyről hegyomlást jelentettek be a lakók. De ezt még megbánják. Keservesen. Így, hogy nincs kapu, Ardír védtelen lett, még ha meg is duplázták az őrségeiket. van pár igazán tehetséges éjjeljáró katonám, akik önként elintézik a járőröket. Aztán a többit megölni már gyerekjáték, bár pár emberem biztosan otthagyja a fogát - Neban Maha nem tűnt túlzottan nyugtalannak, hogy elveszthet pár katonát.
- Még jó, hogy a valoriani és derioni vizsgálatok más héten vannak. Nem tudom, hogyan reagálna Neban, ha megjelenne itt Ruard Lopesa a gyerekeivel.
Handel már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de ekkor a hintó megállt.
- Anyám, megérkeztünk Gorba? - fordult Arleth édesanyja felé.
- Igen, kicsim, ahogy látom igen.
A szolgakocsikból gyorsan kiszálltak a szolgák, és nyitották is a hintó ajtaját, hogy az utasok minél hamarabb ki tudjanak szállni. A vizsgálati intézmény épülete hatalmas és Arleth szerint kicsit félelmetes volt. Amikor a szolgák az utolsó hintóban lévőt is lesegítették - Veolyne volt az -, feltűnt az úton a vizsgálati intézmény igazgatója, egy macskaféle megidéző, nyomában egy sereg cseléddel.
- Á, őfelsége Neban Maha és gyönyörű felesége, Rossaluna! - A macska mélyen meghajolt a királyi pár előtt, orra szinte súrolta a földet. - Ő bizonyára a fiúk, ugye? - fordult a kis Helias felé. - A derék Helias! Ó, és önökben kit tisztelhetek?
- Ők barátaink, a de Énorme család - szólt Neban Maha. - ez a derék férfi Handel, és bájos felesége, Veolyne. A kisasszony pedig a fiam jegyese, Arleth.
- Ó, örülök, hogy megismerhettem önöket! Én Federar Naka vagyok. Kérem, fáradjanak utánam, rögtön el is kezdjük a gyermekeik felmérését.
Két órával később
A szülők egy váróteremben voltak, csöndesen beszélgettek, amikor belépett az igazgató, nyomában az ifjú herceggel, ám Arleth nem volt sehol. Mr. Naka először a királyi párhoz fordult és nagy mosollyal kezet nyújtott nekik.
- Engedjék meg, hogy gratuláljak, a fiúk íjász lett! De még milyen!
- Tudtok, hogy így lesz - szólt a király, és fia vállára tette a kezét. - A kiképzésük itt, Gorban két telihold (két hónap; szerk.) múlva kezdődik, ugyebár?
- Igen, és egészen 11 éves korukig tart, de kérem hadd adjak önöknek erről szóló papírokat, azon...
- Nem szükséges, az írnokunk mindent leír.
- Hát, jól van, kérem fáradjanak a szomszédos szobába, ott megbeszélhetnek mindent a helyettesemmel.
- Köszönjük - azzal a Maha család kivonult a teremből.
- Hol van a mi lányunk? - kérdezte Veolyen.
- Nos, önökkel szeretnék elbeszélgetni, de ne aggódjanak, Miss de Énorme tökéletesen jól van. Az elhelyezésével volt kisebb gondunk.
- Hogy érti ezt? Talán nem tudnak a harcos és a mágus között dönteni? - csendül fel Handel reménykedő hangja.
- Nem, uram, sajnos nem. A lányukat nem tudjuk tökéletesen beosztani.
- Tessék? - döbbent meg a két szülő.
- Igen, jól hallották. Az elején elég egyértelmű volt, hogy mágikus kasztú lesz, ám a megidézőséget rögtön kizártuk, a lányuk nem vonzódott annyira a lelkek befogásához. Viszont a pap és a mágus között nem tudunk dönteni. A legfurcsább, hogy a pap védelmeket egyszerre használta a mágus támadásokkal az akadálypályán. Először papnak akartuk, mert akkor tudna támadni és védekezni is, de a legkiválóbb papjaink sem éreztek semmiféle beleegyezést Pauldron Istentől. Így a mágus mellett döntöttek, viszont Rekamies Istennő sem adta jelét, hogy a mágusai közé fogadná a lányt. Ilyen még sosem történt, hogy az Istenek nem adták volna áldásukat valakinek.
- Mit fognak most tenni? - nézett aggodalmasan az igazgatóra.
- Nos, most tesztelik le rajta a többi kasztot, hátha elnéztünk valamit, de az a benyomásom, hogy semmi változás nem lesz. Így, ha nem lesz változás, a lányuk pap lesz.
- Lehetséges ez így, hogy Pauldron Isten nem egyezett bele?
- Nem is tiltakozott, és nincs más választásunk.
- Rendben, köszönjük.
Így történt hát, hogy a kis Arleth pap lett, habár az égiek nem ezt szánták neki sorsnak, mégis mindenki úgy gondolta, hogy ennek így kell lennie.
Nem is tudják, hogy mekkorát tévedtek.
Kis kiegészítés:
* Úgy gondoltam, hogy a nemeseknek több nevük van, mint az átlag embereknek, ezért lett Arlethnek három neve, habár a középkori nemeseknél az öt név sem volt meglepő, de nem akartam ennyire eltúlozni.
Az Istenekkel kapcsolatban: én úgy gondoltam, hogy amikor egy gyermeknek kasztot választanak, az Gorban zajlik (mint ahogy a jövőben lévő oktatás is fog, ami 11 éves korig tart, majd a folytatása a szülők nemzetében lesz, és ha a tanulók betöltötték 17. életévüket, akkor a tanításuk véget ér, ha akarnak átmehetnek egy másik nemzetbe, ami elég ritka, főleg a szülői befolyás miatt), és különböző feladatokkal mérik fel a gyerekek érdeklődési körét (mágiához vagy inkább a fizikai erőhöz vonzódik-e), az eddig képességeit (erő, intelligencia), végül, amikor úgy gondolták, hogy megtalálták a gyermeknek megfelelő kasztot, akkor a legjobb gori papok az Istenekhez fohászkodnak, hogy azok beleegyeznek-e, hogy az ifjú az ő kasztjának sorait bővítse. Természetesen az Istenektől kapnak választ, ezért volt fura Arleth, mert ő se pozitív, se negatív visszajelzést nem kapott egyik Istentől sem.
Hoztam pár képet, hogy milyennek képzelem el a szereplőket:
http://kepfeltoltes.hu/110820/The_queen_of_the_ice_lands_by_OceanLord_www.kepfeltoltes.hu_.jpg - Ő Rossaluna Maha, Valorian királynéja
http://kepfeltoltes.hu/110820/The_Vampire_King_by_GRB76_www.kepfeltoltes.hu_.jpg - Neban Maha, Valorian Királya
http://kepfeltoltes.hu/110820/N_vtelen_1_www.kepfeltoltes.hu_.jpg - Veolyne Roslynd de Énorme
http://kepfeltoltes.hu/110820/N_vtelen_23_www.kepfeltoltes.hu_.jpg - Handel Velrucio de Énorme
http://kepfeltoltes.hu/110820/child_giselle_by_moonchildinthesky-d3e3wwi_www.kepfeltoltes.hu_.jpg - A kis Arleth
Sajnos Heliasról nem találtam megfelelő képet Sad
Sep
A történet a "Vörös Rózsa Fogadó" című szerepjáték egyik szereplőjének (Arleth) előéletét meséli el. Nem kell elolvasnod a szerepjátékot, se a karakterlapokat, azok ismerete nélkül is nyugodt szívvel nekikezdhetsz. A szerepjáték és a könyv is a Gates of Andaron (ennek ismerete nem árt) című online játékra épül, minden jog a GameForgot illeti, én csupán kölcsönvettem a neveket és helyszíneket, semmilyen pénzügyi hasznom nem származik belőle.
Köszönöm, hogy elolvastad, remélem élvezni fogod a továbbiakat.
Első fejezet
Egy gyönyörű kislány
"Az igazi szépséget első pillantásra felismeri az ember. És soha nem felejti el."
Monika Feth
A leghidegebb téli, teliholdas éjszakák egyike volt. A hó hatalmas pelyhekben szállingózott a sötét, csillagtalan égből, hogy reggel meglepje a felébredő gyermekeket, bosszúságot okozzon a munkába indulóknak, ihletet adjon a festőknek, fáradtságot azoknak, akiknek el kell majd takarítaniuk a fehérséget. A hold fénye egy gyönyörű kastély falára vetette ki fényét, bevilágítva egy elegáns hálószobába, ahol egy fiatal házaspár aludt. Az asszony olykor-olykor forgolódott, gömbölyödő hasa megakadályozta, hogy tökéletesen kényelmes pozíciót találjon magának. Végül ingerülten lerúgta magáról a takarót, hogy egy nyugtató sétára induljon. A hold ezüstös fénye megvilágította fiatal, bájos arcát, hosszú, szőke haját, földet seprő fehér hálóingét, és különleges szemeit. Az egyik szeme türkizkék volt, a másik pedig kanárisárga. Az ifjú asszony egy faragott íróasztal felé ment, s az azelőtt lévő székről felvett egy hálóköntöst, és a kétszárnyú ajtó irányába ment, amikor éles fájdalom hasított a hasába. Mindkét kezét a hasára szorította és felkiáltott fájdalmában. Az eddig békésen alvó férfi, kipattant az ágyból és felesége felé rohant.
- Mi történt? Megint rugdos a baba? - kérdezte aggodalmasan.
- Azt hiszem most nem ez a gond - fújtatott a nő nyugtalanul. - Handel, szerintem elfojt a magzatvíz.
- Tessék? Az lehetetlen! Még több mint egy hónap hátra van!
- Le kell mennünk a gyengélkedőre - kapaszkodott a férje nyakába a nő.
- Persze, máris - a férfi karjaiba vette őt, és elindult vele a gyengélkedőre.
A férfi elkínzott arccal hallgatta, ahogy felesége út közben néha felkiált a fájdalomtól, de sikerült gyorsan lejutniuk a gyengélkedőre, mert a hosszú folyosókon lévő őrök segítettek nekik. Az orvos, egy idősödő és rendkívül tapasztalt tündér maga is meglepődött, hogy koraszülés lesz, a terhesség alatt nem volt semmiféle komplikáció. Hívta a nővéreket és kitessékelte a férfit a szobából, aki idegesen járkált fel-alá a folyosón. Ahogy telt az idő, egyre jobban aggódott. A Nap lassacskán átvette a Hold helyét, a felesége pedig még mindig bent volt. A folyosón cipőkopogás hallatszódott, ő pedig megpillantotta egyik ember jó barátját, Jonathant.
- Jonathan! De jó, hogy itt vagy! Megőrülök már ettől a várakozástól! - veregette vállon barátját.
- Uh, nem csodálom, pajtás. Az asszony teljesen ki volt akadva, amikor elmeséltem neki. Küldött sütit is - emelte fel a kezében tartott tálat.
- kedves tőle. Amúgy honnan tudtad, hogy itt vagyunk?
- Viccelsz? Az egész kastély erről beszél.
- Pedig a szülésekről nem nagyon szoktak beszélni, hiszen itt szinte minden héten van. Most miért olyan érdekes ez?
- Mert ti nem akárkik vagytok. A valoriani király, Neban Maha hív meg titeket minden héten vacsorára! Ő és a felesége lesznek a gyermeketek keresztanyja! Szerinted ez nem érdekes? Mindenki ezen csámcsog. Szokj hozzá, ez itt Gor - forgatta Jonathan a szemeit.
- Pletykás népek ezek a goriak.
- Azok bizony. Itt semmi sincs titokban senki előtt.
- Ne haragudj, Jonahtan, de most egyszerűen nem bírok beszélgetni, hihetetlen ideges vagyok.
- Persze, megértem, folytasd csak a járkálást - nézett rá kétkedően.
Az órák csak teltek, de a két férfi még mindig a folyosón volt, a szülés nagyban zajlott. Lassan a Nap átadni készült helyét a Holdnak, a hóban játszadozó gyerekek is el-eltünedeztek. Jonathan már a gyengélkedő ajtaja mellé elhelyezett padon aludt, és már Handel is inkább csak a falnak dőlt a mászkálás helyett. Éjfélkor a falon logó óra kongani kezdett, és szinte ugyanabban a pillanatban kivágódott a gyengélkedő bejárata.
- Kislány! - kiáltotta a doktor. - Egy gyönyörű kislány!
Jonathan felpattan a hirtelen hangot adva, míg Handel szinte fellökte az ajtóban álló doktort. A teremben a nővérek pakolásztak, majd elköszöntek a házaspártól.
- Oh, Handel, nézd meg ezt a gyönyörűséget! - mosolygott rá felesége, karjában tartva az újszülött kislányukat.
Handel leült az ágy szélébe és csodálattal bámulta lányát. Annak már látszott sötétszőke babahaja, és csillogó szemeit is kinyitotta már. Az egyik zöld volt, a másik lila.
- Veolyen, nézd a szemét! Örökölte a családodban lévő mágiát!
- Igen, az én drágám valószínűleg mágus lesz, mint a családomban mindenki. Mi a baj, kedvesem? - kérdezte, látva férje elszontyolódó arcát.
- Csak reménykedtem benne, hogy ő is harcos lesz, mint én - nézett szomorúan szerelme szemébe Handel.
- Még semmi sem biztos. Lehet, hogy olyan büszke harcos lesz, mint te. Vagy büszkébb, mint te.
Handel hálásan mosolygott feleségére, majd újra leányára fordította figyelmét.
- Mi legyen a neve?
- Tudod, - pirult el Veolyen - én szeretném Arleth-nek elnevezni. Cserébe persze, te választasz neki második és harmadik* nevet.
- Arleth - ismételte meg férje suttogva. - Nekem tetszik. Illik az én szépséges lányomhoz. Viszont ragaszkodom hozzá, hogy a második neve Leotora legyen, édesanyám után.
- És a harmadik neve?
- Mit szólnál a Cadelau-hoz?
- Arleth Leotora Cadelau de Énorme. Csodálatos. Mostantól Arleth a neved, kis drágám - suttogta Veolyen a lányának, miközben mélyen a szemébe nézett.
- Khm, khm.
A pár elszakította pillantását lánykájuktól és a mellettük álló orvosra pillantottak.
- Nos, először is gratulálni szeretnék az egészséges kisbabához, viszont van valami számomra rendkívül érdekes dolog. Mrs de Énormét tegnap éjjel hozták be, az óra akkor ütötte el pontosan az éjfélt, amikor a vajúdás elkezdődött, a kislányuk pedig szinte másodpercre pontosan 24 órával később született meg. Ez nagyon ritkán fordul elő az embergyerekeknél, és hatalmas mágikus erőre utal.
- Oh, ez nem meglepő, a családomban öt generáció óta csak mágusok születtek - szólt közbe Veolyen.
- A családban hogyan aránylanak el a fajok? - húzta fel egyik szemöldökét a doktor.
- Volt néhány tündér ősöm, de ezen kívül a család csakis emberekből áll.
- Hmm, nagyon érdekes...és magánál, Mr de Énorme?
- Nos, van pár távoli tündér és macskaféle rokonom, de valóban elég távoliak. A család nagyobb része inkább emberekből áll.
- Akkor az önök lánya rendkívüli példája annak, hogy nem feltétlenül a tündérek a legerősebb mágikus kasztúak. 20 éve nem éreztem ilyen mágikus kisugárzást, pedig papként rengeteg erős mágikus képességgel rendelkező katonával találkoztam. Nos, hagyom is önöket, holnap megírjuk a papírokat, Kalie - mutatott egy íróasztalnál ülő nővérre - majd elviszi a kis Arlethet, ha le szeretnének pihenni.
- Köszönjük, doktor úr.
- Igazán nincs mit. Jó éjszakát önöknek.
Hat és fél évvel később
Csodálatos díszítésű kocsisor vágtatott egy jobb napokat is megélt valoriani úton. A sor közepén lévő volt a leggyönyörűbb. A hintó előtt négy fenséges paripa volt befogva, mindegyiken arany páncélzat. A nemes állatok oly' magabiztosak voltak, mintha maguktól tudták volna merre kell menni, s nem a hintó elején ülő kocsis irányította volna őket. A kocsiban lévők Gorba tartottak, hogy egy vizsgálaton vegyenek részt. A hintó belsejében hat ember ült; két férfi, mindkettejükön díszes, cifra ruhák, egyikük fején drágaköves korona; két nő, mindketten pazar selyemruhákban, egyikük hajába egyszerű tiara volt, a másik hölgy pedig szintén kövekkel kirakott koronát viselt. A járműben volt még két gyermek, egy bájos arcú kisfiú, elegáns öltözetben, s rakoncátlan barna hajában is ott volt egy korona. A másik gyerek egy angyalarcú kislány volt, aprócska tiarával a fején, zöld és lila színben pompázó viseletben, ami tökéletesen ment a szemeihez. A két lurkó láthatólag veszekedett valamin, ám szüleik csak elnéző mosollyal nézték a két rosszcsont csemetét.
- Tökéletes párost fognak alkotni - jegyezte meg huncut mosollyal Rossaluna, Valorian királynéje. Veolyen gyengéden bólintott.
- Ti már tudjátok, hogy Helias milyen kasztú lesz? - kérdezte Handel, miközben az ifjú trónörökösre nézett.
- Kétség sem férhet hozzá, hogy íjász. Habár én jobban örültem volna, ha harcos lesz, de nem bánom, apám is íjász volt, tudom, hogy mennyire erős kaszt az. Heliast a legkiválóbb oktatók fogják tanítani, ő pedig szorgalmasan fog tanulni - válaszolt szigorúan Neban Maha, Valorian uralkodója.
- Én azt szerettem volna, ha ő is megidéző, mint én.
- Rossaluna, a fiunk uralkodó lesz, nem potyoghatnak a könnyei minden alkalommal ha egy megidézett szörnye meghal. Micsoda gyalázat lenne az!
- Jól van, értem én, nem kell leharapnod a fejem - szólt sértetten Rossaluna. - Ti mit gondoltok, mi lesz Arlethből?
- A mi kis Arleth-ünk elég színes egyéniség. Az összes oktatója különböző véleménnyel van róla, talán csak abban értenek egyet, hogy bármi is lesz, abban nagyon erős lesz. Meg abban, hogy a legszebb kislány akit valaha láttak - a hintóban lévő felnőttek egyszerre nevettek fel, a királyon kívül, akinek csak a szája sarka görbült felfelé.
- Komolyra fordítva a szót - folytatta Veolyen -, elég biztosak vagyunk benne, hogy mágikus kasztú lesz. Nem szeret fizikai erőt kifejteni, ezért gyakran használja telekinézis (tárgy mozgatás; szerk.) képességét. A tanítók figyelemreméltóan fejlettnek vélik a mágikus, de ezen kívül nem tudnak mást mondani. Ugyanúgy vonzódik az elemekhez, mint a gyógyításhoz és a különböző megidézésekhez. Teljesen tanácstalanok vagyunk.
- Nos, ha már ilyen korban képes telekinézisre, valóban hatalmas ereje lehet. Pont ilyen feleség kell a fiam mellé, ha nem akarjuk, hogy derion földbe tiporjon minket - jegyezte meg a király.
- Ugyan, királyom, ennyire egészen biztosan nem rossz a helyzet - nézett rá Veolyen.
- Márpedig az. A derioniak lassan átlépik azt a határt, amikor már semmi sem állít meg attól, hogy porba tiporjam mindnyájukat. Ma reggel kaptam üzenetet a hesedi katonaságtól. Egy katonafalut felégettek, mindenki meghalt. A leggyalázatosabb, hogy a másod unokatestvérem unokája is ott volt. Ő is meghalt. A másod unokatestvérem bosszút esküdött, már el is indított egy csapatot, hogy vegyék be Tycoonterogát, vagy legalább égessenek el ott is egy falut. - A király a szokottnál is kegyetlenebbnek tűnt.
- De - szólalt meg döbbenten Veolyen - hogy jutottak be Hesedbe? Ardír és Hesed között tömör fából készült kapu van! Azt nem lehet észrevehetetlenül áttörni!
- Nem is törték át. A kapu eltűnt - szólt bele Rossaluna, aki eddig egy könyvet olvasott.
- Hogy micsoda? - kérdezte Handel. - Erről én se hallottam.
- Pedig ez történt. Pár ostoba vakarcs mágus eltüntette a kaput. Az egyik pillanatban még ott volt, a másikban már özönlött át a derioni sereg Ardírból. Az undorító férgek még robbanószereket is hoztak. Pár helyről hegyomlást jelentettek be a lakók. De ezt még megbánják. Keservesen. Így, hogy nincs kapu, Ardír védtelen lett, még ha meg is duplázták az őrségeiket. van pár igazán tehetséges éjjeljáró katonám, akik önként elintézik a járőröket. Aztán a többit megölni már gyerekjáték, bár pár emberem biztosan otthagyja a fogát - Neban Maha nem tűnt túlzottan nyugtalannak, hogy elveszthet pár katonát.
- Még jó, hogy a valoriani és derioni vizsgálatok más héten vannak. Nem tudom, hogyan reagálna Neban, ha megjelenne itt Ruard Lopesa a gyerekeivel.
Handel már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de ekkor a hintó megállt.
- Anyám, megérkeztünk Gorba? - fordult Arleth édesanyja felé.
- Igen, kicsim, ahogy látom igen.
A szolgakocsikból gyorsan kiszálltak a szolgák, és nyitották is a hintó ajtaját, hogy az utasok minél hamarabb ki tudjanak szállni. A vizsgálati intézmény épülete hatalmas és Arleth szerint kicsit félelmetes volt. Amikor a szolgák az utolsó hintóban lévőt is lesegítették - Veolyne volt az -, feltűnt az úton a vizsgálati intézmény igazgatója, egy macskaféle megidéző, nyomában egy sereg cseléddel.
- Á, őfelsége Neban Maha és gyönyörű felesége, Rossaluna! - A macska mélyen meghajolt a királyi pár előtt, orra szinte súrolta a földet. - Ő bizonyára a fiúk, ugye? - fordult a kis Helias felé. - A derék Helias! Ó, és önökben kit tisztelhetek?
- Ők barátaink, a de Énorme család - szólt Neban Maha. - ez a derék férfi Handel, és bájos felesége, Veolyne. A kisasszony pedig a fiam jegyese, Arleth.
- Ó, örülök, hogy megismerhettem önöket! Én Federar Naka vagyok. Kérem, fáradjanak utánam, rögtön el is kezdjük a gyermekeik felmérését.
Két órával később
A szülők egy váróteremben voltak, csöndesen beszélgettek, amikor belépett az igazgató, nyomában az ifjú herceggel, ám Arleth nem volt sehol. Mr. Naka először a királyi párhoz fordult és nagy mosollyal kezet nyújtott nekik.
- Engedjék meg, hogy gratuláljak, a fiúk íjász lett! De még milyen!
- Tudtok, hogy így lesz - szólt a király, és fia vállára tette a kezét. - A kiképzésük itt, Gorban két telihold (két hónap; szerk.) múlva kezdődik, ugyebár?
- Igen, és egészen 11 éves korukig tart, de kérem hadd adjak önöknek erről szóló papírokat, azon...
- Nem szükséges, az írnokunk mindent leír.
- Hát, jól van, kérem fáradjanak a szomszédos szobába, ott megbeszélhetnek mindent a helyettesemmel.
- Köszönjük - azzal a Maha család kivonult a teremből.
- Hol van a mi lányunk? - kérdezte Veolyen.
- Nos, önökkel szeretnék elbeszélgetni, de ne aggódjanak, Miss de Énorme tökéletesen jól van. Az elhelyezésével volt kisebb gondunk.
- Hogy érti ezt? Talán nem tudnak a harcos és a mágus között dönteni? - csendül fel Handel reménykedő hangja.
- Nem, uram, sajnos nem. A lányukat nem tudjuk tökéletesen beosztani.
- Tessék? - döbbent meg a két szülő.
- Igen, jól hallották. Az elején elég egyértelmű volt, hogy mágikus kasztú lesz, ám a megidézőséget rögtön kizártuk, a lányuk nem vonzódott annyira a lelkek befogásához. Viszont a pap és a mágus között nem tudunk dönteni. A legfurcsább, hogy a pap védelmeket egyszerre használta a mágus támadásokkal az akadálypályán. Először papnak akartuk, mert akkor tudna támadni és védekezni is, de a legkiválóbb papjaink sem éreztek semmiféle beleegyezést Pauldron Istentől. Így a mágus mellett döntöttek, viszont Rekamies Istennő sem adta jelét, hogy a mágusai közé fogadná a lányt. Ilyen még sosem történt, hogy az Istenek nem adták volna áldásukat valakinek.
- Mit fognak most tenni? - nézett aggodalmasan az igazgatóra.
- Nos, most tesztelik le rajta a többi kasztot, hátha elnéztünk valamit, de az a benyomásom, hogy semmi változás nem lesz. Így, ha nem lesz változás, a lányuk pap lesz.
- Lehetséges ez így, hogy Pauldron Isten nem egyezett bele?
- Nem is tiltakozott, és nincs más választásunk.
- Rendben, köszönjük.
Így történt hát, hogy a kis Arleth pap lett, habár az égiek nem ezt szánták neki sorsnak, mégis mindenki úgy gondolta, hogy ennek így kell lennie.
Nem is tudják, hogy mekkorát tévedtek.
Kis kiegészítés:
* Úgy gondoltam, hogy a nemeseknek több nevük van, mint az átlag embereknek, ezért lett Arlethnek három neve, habár a középkori nemeseknél az öt név sem volt meglepő, de nem akartam ennyire eltúlozni.
Az Istenekkel kapcsolatban: én úgy gondoltam, hogy amikor egy gyermeknek kasztot választanak, az Gorban zajlik (mint ahogy a jövőben lévő oktatás is fog, ami 11 éves korig tart, majd a folytatása a szülők nemzetében lesz, és ha a tanulók betöltötték 17. életévüket, akkor a tanításuk véget ér, ha akarnak átmehetnek egy másik nemzetbe, ami elég ritka, főleg a szülői befolyás miatt), és különböző feladatokkal mérik fel a gyerekek érdeklődési körét (mágiához vagy inkább a fizikai erőhöz vonzódik-e), az eddig képességeit (erő, intelligencia), végül, amikor úgy gondolták, hogy megtalálták a gyermeknek megfelelő kasztot, akkor a legjobb gori papok az Istenekhez fohászkodnak, hogy azok beleegyeznek-e, hogy az ifjú az ő kasztjának sorait bővítse. Természetesen az Istenektől kapnak választ, ezért volt fura Arleth, mert ő se pozitív, se negatív visszajelzést nem kapott egyik Istentől sem.
Hoztam pár képet, hogy milyennek képzelem el a szereplőket:
http://kepfeltoltes.hu/110820/The_queen_of_the_ice_lands_by_OceanLord_www.kepfeltoltes.hu_.jpg - Ő Rossaluna Maha, Valorian királynéja
http://kepfeltoltes.hu/110820/The_Vampire_King_by_GRB76_www.kepfeltoltes.hu_.jpg - Neban Maha, Valorian Királya
http://kepfeltoltes.hu/110820/N_vtelen_1_www.kepfeltoltes.hu_.jpg - Veolyne Roslynd de Énorme
http://kepfeltoltes.hu/110820/N_vtelen_23_www.kepfeltoltes.hu_.jpg - Handel Velrucio de Énorme
http://kepfeltoltes.hu/110820/child_giselle_by_moonchildinthesky-d3e3wwi_www.kepfeltoltes.hu_.jpg - A kis Arleth
Sajnos Heliasról nem találtam megfelelő képet Sad
Sep
