[100%] 
Eper Vas. Nov. 20, 2011 6:18 amVoltam furi középkoris álmom, meg már persze több napja gondolkodok róla, hogy írjak valamit. És arra jutottam, hogy megírom egy regényben a sárkányom (Cassyantirini) "előző" életének kalandjait. Remélem tetszeni fog nektek! 
Később azt beszélték, a nő északról érkezett, az Ariondok kapuján keresztül. Bár nem volt se démon, se szörny, a haja lángvörös volt. Amikor levetette köpenyét, kiderült, hogy bőrpáncélt visel, s derekán és vállán tőrök függnek. Nem volt ebben semmi szokatlan, Iberiaban szinte mindenki fegyverrel járt, de azért a nők nem mászkáltak páncélban és fegyverrel, mintha férfinak akarnák kiadni magukat.
Egyszóval az idegen vonzotta a figyelmet.
Tuberkutban megállt az Aranytallérhoz címzett fogadó előtt, várt egy percig, hallgatta a kiszűrődő lármát. Az ivó, mint ilyentájt mindig, tele volt emberekkel.
Az ismeretlen betért az Aranytallérba. Mint kint az utcán, itt bent is számos tekintett szegeződött rá. De ő ezzel mit sem törődve odament a pulthoz és megszólította a kocsmárost.
-Egy sört kérek.-szólt az ismeretlen. Kellemes hangja volt.
A kocsmáros végigmérte a vendégét. Az idegen, még mindig magán tartva köpönyegét, leült a pult előtt lévő egyik szabad helyre. A hölgy, (merthogy nem volt öreg) meglehetősen szép teremtés volt, vörös göndör hajával, hófehér bőrével és arany szemeivel egészen megdermedt a látványtól, de gyorsan bólintott egyet és kiszolgálta.
Ekkor vette kezdetét az egész história. A nyurga himlőhelyes, aki azóta nem vette le róla vicces tekintetét, hogy belépett az ivóba, felállt, és a söntéshez ment. Két társa alig két lépés távolságra állt meg mögötte.
-Új arc a városban, ráadásul egy fiatal szűz képében?-mondta mosolyogva az idegen mellet a himlőhelyes.-De kedvemre való ez a helyzet!
Az ismeretlen elmosolyodott, értette a célzást. Ezek az idegen férfiak most flörtölni akarnak vele, aztán pedig majd kihasználják, s talán nagy valószínűséggel összeverten, egy sikátorban magára hagyják majd. De, persze ez nem fog bedőlni nekik.
-A kedvedre való helyzet az lenne, ha most távoznál. Hidd el, nem jó ötlet amit a haverjaiddal kieszeltél.
-Minden új ember ilyen-folytatta az alkoholtól bűzlő himlőhelyes.-Zárkózott, de aztán valahogy mindig megenyhülnek, olyanok lesznek mint a kezesbárányok.
-Tényleg? Én nem ilyen híreket hallottam Teberkutról.-mondta az idegen miközben kiitta a pohár utolsó cseppjeit is.
-Akkoe azok rossz információk. De nyugi édes, én és a barátaim majd körbevezetünk téged, és megismertetjük veled az új élet menetrendjét.-mondta igen nagy érdeklődéssel a himlőhelyes.
-Talán ez az új csajszi hercegnőnek érzi magát, ezért először be kell törnünk, mint azokat a...-szólt közbe az egyik hátrébb álló, a másik meg felröhögött.
-Igen, lehet... Megoldhatjuk a problémát?-kérdezte a himlőhelyes.
Semmi válasz nem érkezett percekkel később sem. Ez fölidegesítte a himlőhelyest. Amikor az ismeretlen újra poharából akart inni, a himlőhelyes fickó lefogta a poharat és haragosan a lány szemébe nézett.
-Azt kérdeztem el töltesz velünk egy éjszakát? Válaszolj!-kiáltotta dühösen.
A nő csak viszonozta a tekintetét majd közel hajolt a férfihoz.
-Itt a válasz.
Suttogta mire a himlőhelyes már készült volna megcsókolni a nőt, csakhogy az ahelyett jól nekiütötte a fejét a pultnak, majd felállt.
-Nah ezért meglakolsz te vörös nőszemély! Engem senki sem utasíthat vissza, pláne nem így!-kiáltotta.
A két cimborája egyből az idegen felé közeledett. Az ismeretlen az egyiknek jól be is húzott egyet, mire az fölnyögött, a másik pedig az egyik asztalnak lökte a lányt. Néhány vendég ezért sikítva és káromkodva távozott is az ivóból, néhány pedig érdeklődve figyelte a történéseket, míg másokat teljesen ridegen hagyott az egész. Majd a himlőhelyes is támadásba lendült. A lány felé közeledett jobbról, míg az egyik cimborája balról. A lány megvárta míg mindketten elég közel kerülnek, majd hirtelen leguggolt. A két férfi egymást találta el. Majd teltek-múltak a percek, és a három férfi még mindig halálian komoly ökölharcot folytattak az ismeretlennel. Majd amikor az egyiküket egy kisebb tűzgolyó találta el, hogy a férfi nekiesett a falnak, majd vérezve a földre rogyott, be telt a pohár. Az egyik fickó megtámadta az idegent, próbálta teljes erejéből megütni, de valahogy sosem találta el. Amikor ezt a lányt megunta, adott a férfinak egy-két olyan ütést amitől jól kiterült.
Háromból már kettő megvan, ügyes vagyok. Gondolta magában a lány amikor hirtelen valaki a háta mögött előrántott egy pengét. DE a lány sokkal gyorsabb volt, míg a himlőhelyes a kardját nézte, s közben a lányt kereste a felforgatott ivóban, addig az a háta mögé osont és egy tőrt szegezett a nyakához.
-ha tudsz mondani egy jó okot, hogy miért ne vágjam le azt a csinos fejedet a helyéről, akkor talán megkímélem az életedet. De az is lehet, hogy nem...-suttogta az ismeretlen.
-Kérlek ne ölj meg!-könyörgött a férfi. Azt hitte a pengével ő fogja megrémíteni a lányt és nem fordítva. nagyot tévedett.
-Akkor takarodj innen, és vidd magaddal a két haverodat is!-kiáltotta az idegen miközben meglökte a férfit a kijárati ajtó felé.
A himlőhelyes és a két társa távoztak a fogadóból minden vendég nagy örömére. csakhogy amikor az idegen eltette fegyverét újabb alakok jöttek a fogadóba. A helyi városi őrök vezetője, két városőr társaságában, talpig páncélban, felfegyverkezett katonaként. Körbenéztek, majd a parancsnok azonnal kiszúrta az ismeretlent.
-Hé te, ismeretlen hölgy, tarts velünk.-mondta komoran-Emiatt a kis csete-paté miatt ki kell, hogy hallgassalak téged.
A lány csak némán bólintott egyet és követte őket ki a fogadóból. Kint már sötétség uralkodott, este volt. Némán, csöndben baktattak a macskaköves utcákon, majd hirtelen a kis csapat az egyik saroknál megállt. A férfiak levették a csuklyájukat fölfedve így kilétüket a lány előtt, aki mindegyiküket nagyon jól ismerte.
-Alig néhány hete vagyunk itt és neked máris az az első dolgod, hogy kitűnj a tömegből.-morogta a parancsnok miközben tovább mentek.
-Hallanod kellet volna milyen ocsmány dolgokat mondanak és képzelnek.-válaszolta a lány mire a két őr elnevette magát így gyorsan hozzá tette.-Sajnálom, nem direkt volt!
Mondta miközben bementek az őrök állomásozó helyére, egy nagy többemeletes házba a város nyugati részén.
-Cassyantirini, csak ígérd meg, csak mond, hogy többször nem kerülsz ilyen bajba, csak ha tényleg muszáj, csak ha az életed függ tőle!-kérlelte a parancsnok.
-Igenis, apám.-sóhajtotta a lány.
Iberia ékköve
1.Fejezet:
A beépülés
1.rész: az Aranytallér1.Fejezet:
A beépülés
Később azt beszélték, a nő északról érkezett, az Ariondok kapuján keresztül. Bár nem volt se démon, se szörny, a haja lángvörös volt. Amikor levetette köpenyét, kiderült, hogy bőrpáncélt visel, s derekán és vállán tőrök függnek. Nem volt ebben semmi szokatlan, Iberiaban szinte mindenki fegyverrel járt, de azért a nők nem mászkáltak páncélban és fegyverrel, mintha férfinak akarnák kiadni magukat.
Egyszóval az idegen vonzotta a figyelmet.
Tuberkutban megállt az Aranytallérhoz címzett fogadó előtt, várt egy percig, hallgatta a kiszűrődő lármát. Az ivó, mint ilyentájt mindig, tele volt emberekkel.
Az ismeretlen betért az Aranytallérba. Mint kint az utcán, itt bent is számos tekintett szegeződött rá. De ő ezzel mit sem törődve odament a pulthoz és megszólította a kocsmárost.
-Egy sört kérek.-szólt az ismeretlen. Kellemes hangja volt.
A kocsmáros végigmérte a vendégét. Az idegen, még mindig magán tartva köpönyegét, leült a pult előtt lévő egyik szabad helyre. A hölgy, (merthogy nem volt öreg) meglehetősen szép teremtés volt, vörös göndör hajával, hófehér bőrével és arany szemeivel egészen megdermedt a látványtól, de gyorsan bólintott egyet és kiszolgálta.
Ekkor vette kezdetét az egész história. A nyurga himlőhelyes, aki azóta nem vette le róla vicces tekintetét, hogy belépett az ivóba, felállt, és a söntéshez ment. Két társa alig két lépés távolságra állt meg mögötte.
-Új arc a városban, ráadásul egy fiatal szűz képében?-mondta mosolyogva az idegen mellet a himlőhelyes.-De kedvemre való ez a helyzet!
Az ismeretlen elmosolyodott, értette a célzást. Ezek az idegen férfiak most flörtölni akarnak vele, aztán pedig majd kihasználják, s talán nagy valószínűséggel összeverten, egy sikátorban magára hagyják majd. De, persze ez nem fog bedőlni nekik.
-A kedvedre való helyzet az lenne, ha most távoznál. Hidd el, nem jó ötlet amit a haverjaiddal kieszeltél.
-Minden új ember ilyen-folytatta az alkoholtól bűzlő himlőhelyes.-Zárkózott, de aztán valahogy mindig megenyhülnek, olyanok lesznek mint a kezesbárányok.
-Tényleg? Én nem ilyen híreket hallottam Teberkutról.-mondta az idegen miközben kiitta a pohár utolsó cseppjeit is.
-Akkoe azok rossz információk. De nyugi édes, én és a barátaim majd körbevezetünk téged, és megismertetjük veled az új élet menetrendjét.-mondta igen nagy érdeklődéssel a himlőhelyes.
-Talán ez az új csajszi hercegnőnek érzi magát, ezért először be kell törnünk, mint azokat a...-szólt közbe az egyik hátrébb álló, a másik meg felröhögött.
-Igen, lehet... Megoldhatjuk a problémát?-kérdezte a himlőhelyes.
Semmi válasz nem érkezett percekkel később sem. Ez fölidegesítte a himlőhelyest. Amikor az ismeretlen újra poharából akart inni, a himlőhelyes fickó lefogta a poharat és haragosan a lány szemébe nézett.
-Azt kérdeztem el töltesz velünk egy éjszakát? Válaszolj!-kiáltotta dühösen.
A nő csak viszonozta a tekintetét majd közel hajolt a férfihoz.
-Itt a válasz.
Suttogta mire a himlőhelyes már készült volna megcsókolni a nőt, csakhogy az ahelyett jól nekiütötte a fejét a pultnak, majd felállt.
-Nah ezért meglakolsz te vörös nőszemély! Engem senki sem utasíthat vissza, pláne nem így!-kiáltotta.
A két cimborája egyből az idegen felé közeledett. Az ismeretlen az egyiknek jól be is húzott egyet, mire az fölnyögött, a másik pedig az egyik asztalnak lökte a lányt. Néhány vendég ezért sikítva és káromkodva távozott is az ivóból, néhány pedig érdeklődve figyelte a történéseket, míg másokat teljesen ridegen hagyott az egész. Majd a himlőhelyes is támadásba lendült. A lány felé közeledett jobbról, míg az egyik cimborája balról. A lány megvárta míg mindketten elég közel kerülnek, majd hirtelen leguggolt. A két férfi egymást találta el. Majd teltek-múltak a percek, és a három férfi még mindig halálian komoly ökölharcot folytattak az ismeretlennel. Majd amikor az egyiküket egy kisebb tűzgolyó találta el, hogy a férfi nekiesett a falnak, majd vérezve a földre rogyott, be telt a pohár. Az egyik fickó megtámadta az idegent, próbálta teljes erejéből megütni, de valahogy sosem találta el. Amikor ezt a lányt megunta, adott a férfinak egy-két olyan ütést amitől jól kiterült.
Háromból már kettő megvan, ügyes vagyok. Gondolta magában a lány amikor hirtelen valaki a háta mögött előrántott egy pengét. DE a lány sokkal gyorsabb volt, míg a himlőhelyes a kardját nézte, s közben a lányt kereste a felforgatott ivóban, addig az a háta mögé osont és egy tőrt szegezett a nyakához.
-ha tudsz mondani egy jó okot, hogy miért ne vágjam le azt a csinos fejedet a helyéről, akkor talán megkímélem az életedet. De az is lehet, hogy nem...-suttogta az ismeretlen.
-Kérlek ne ölj meg!-könyörgött a férfi. Azt hitte a pengével ő fogja megrémíteni a lányt és nem fordítva. nagyot tévedett.
-Akkor takarodj innen, és vidd magaddal a két haverodat is!-kiáltotta az idegen miközben meglökte a férfit a kijárati ajtó felé.
A himlőhelyes és a két társa távoztak a fogadóból minden vendég nagy örömére. csakhogy amikor az idegen eltette fegyverét újabb alakok jöttek a fogadóba. A helyi városi őrök vezetője, két városőr társaságában, talpig páncélban, felfegyverkezett katonaként. Körbenéztek, majd a parancsnok azonnal kiszúrta az ismeretlent.
-Hé te, ismeretlen hölgy, tarts velünk.-mondta komoran-Emiatt a kis csete-paté miatt ki kell, hogy hallgassalak téged.
A lány csak némán bólintott egyet és követte őket ki a fogadóból. Kint már sötétség uralkodott, este volt. Némán, csöndben baktattak a macskaköves utcákon, majd hirtelen a kis csapat az egyik saroknál megállt. A férfiak levették a csuklyájukat fölfedve így kilétüket a lány előtt, aki mindegyiküket nagyon jól ismerte.
-Alig néhány hete vagyunk itt és neked máris az az első dolgod, hogy kitűnj a tömegből.-morogta a parancsnok miközben tovább mentek.
-Hallanod kellet volna milyen ocsmány dolgokat mondanak és képzelnek.-válaszolta a lány mire a két őr elnevette magát így gyorsan hozzá tette.-Sajnálom, nem direkt volt!
Mondta miközben bementek az őrök állomásozó helyére, egy nagy többemeletes házba a város nyugati részén.
-Cassyantirini, csak ígérd meg, csak mond, hogy többször nem kerülsz ilyen bajba, csak ha tényleg muszáj, csak ha az életed függ tőle!-kérlelte a parancsnok.
-Igenis, apám.-sóhajtotta a lány.
Folytatása várható...
