GoAások


    A Tündék (egy könyv, amit Arleth kapott Najlihr-tól)

    Share
    avatar
    Sephtona/Freiellla

    Hozzászólások száma : 188
    Join date : 2011. Sep. 01.
    Age : 21
    Tartózkodási hely : A monitor előtt

    A Tündék (egy könyv, amit Arleth kapott Najlihr-tól)

    Témanyitás  Sephtona/Freiellla on Pént. Nov. 11, 2011 7:26 am

    1. Fejezet
    Általánosság, avagy amit a halandók tudnak és amit hisznek


    A tündék. Vessük össze, mit tudunk ezekről a csodás, rejtélyes idegenekről? Mi lehet igaz abból, amit hiszünk? És mi az igazság, ha az amit hiszünk, nem az?
    Kezdjük a legeslegelején. Pontokba gyűjtve lássuk, hogy mit hisznek az és tudnak az emberek a tündékről:
    - Halhatatlanok
    - Szépségesek és bölcsek
    - Mágiájuk kiváló
    - Sose mutatkoznak emberek között
    - Képesek halottak feltámasztására
    - bériában csupán pártucat tünde lakik, és ők is a legrejtettebb helyen
    - Legyőzhetetlenek
    - Külsőre legjobban az elfekre hasonlítanak
    - Gyermekeik különlegesek, ritkák
    - Megvetnek mindenki mást magukon kívül
    - Nem házasodnak


    Ez a tizenegy leggyakoribb hiedelem a tündékről, amikben furcsamód az emberek szinte kivétel nélkül hisznek. Vegyük őket sorjába, egyesével:
    Halhatatlanság:
    Nos, ez való igaz. Ha születik egy tündegyermek, eleinte ugyanúgy fejlődik, mint egy átlagos halandó, csupán értelmi szintjük hagyja le az embergyerekeket. A tündéknél ez a fejlődés 17-25 éves korukig tart (általában attól függ, hogy a szülők, vagy más ősök milyen korban érték el a kinézetük végleges formáját), aztán sok száz évig maradnak meg abban a korban, legalábbis külsőleg, elméjük továbbra is fejlődik. 500 éves korukban számítanak felnőttnek, bár akár egy 100 éves tündét is felnőtté nyilváníthat a Bölcsek Tanácsa (róluk később, egy másik fejezetben...), ha az illető kinőtte vakmerőségét, és szeleburdiságát, ami a fiatal tündékre jellemző, vagy ha esetleg olyan hőstetteket hajtott végre, amivel kiérdemelte a többi tünde (fiatalak és idősek) elismerését. 500 éves koruktól minden tündét felnőtté avatnak, ezt nagy lakodalmakkal szokták megünnepelni. A következő nagy ünnepség 1000 éves korukban van, onnantól már ''bölcsnek'' számítanak. A fiatalok felnéznek rájuk, a felnőttek tőlük kérnek tanácsot, ha elkeserednek. Ilyen korban jelentkezhetnek akár királyi/királynői tanácsadónak is, nagykövetnek, vagy bármely más palotai dolgozónak. A következő nagy támpont 5000 év környékén van (plusz-mínusz 100-200 év), amikor a fiatal kinézetük ''odavész'' és helyét a kortalanság veszi át. Ilyenkor is gyönyörűek, de a korukat egyszerűen képtelenség beazonosítani. Ebben a korban pedig akár már a Bölcsek Tanácsának tagjai is lehetnek, ami a legöregebb és legbölcsebb tündékből áll. Ha valamelyik tünde betölti 10000. életévét, onnantól már szinte a törvény sem vonatkozik rá, hiszen nincs rá szükség. Ilyenkorra megfontoltak lesznek, de sajnos néhányuk felveszi azt az idegesítő szokást, hogy rejtvényekben beszélnek, az őrületbe kergetve a fiatalabb nemzedékeket. Ezek után már nem tartják számon a korukat sem.
    Szépség és Bölcsesség:
    A tündék emberfeletti szépsége legendás mindegyik faj között, ám szépségük nagy része nem arcvonásaikból és bájaikból származik (habár ha azt nézzük, szépségükkel akkor sem vetekedhet más lény, csak ritka esetekben), hanem a különleges kisugárzásból. A legtöbb lényre a tündék kisugárzása (mind a mágikus, mind a külsődleges) rendkívül csábító, szinte ellenállhatatlan, csak az erős akaratúak tudnak nekik nemet mondani, bár néha ők sem. Épp ezért ritkán, szinte soha nem engednek be falvaikba és városaikba mást, csakis tündét (bár van egy-két kivétel), mert a halandók bele is őrülhetnek ha túl sokat tapasztalnak ebből a kisugárzásból. A tündék ezért is nem támogatják a tünde-halandó kapcsolatokat, és az ebből születendő gyermekeket.
    A bölcsesség más, az nem velük születik. Az náluk is csak idővel alakul ki, pontosan azért, mert sok idejük van tapasztalatot szerezni, megbánni és meglátni hibáikat. Az viszont tény, hogy a legmegfontolatlanabb tünde is felülmúlhatja a halandó bölcseket, ha akarja.
    Mágiájuk kiváló:
    Nem mindegyik tünde rendelkezik mágikus képességekkel, de náluk sokkal nagyobb ezeknek az aránya, mint a fizikai harcosoké. Azok a tündék, akik kiválóan értenek a varázsláshoz, már nem is az Ibériai közös nyelvet használják, hanem a tündék ősi nyelvét, amivel bármely varázslatot fel lehet erősíteni. Mágikus praktikáik a legjobbak az összes faj közül, kiválóságuk titka a féltékenység, ami miatt nem hajlandóak beavatni kívülállót ezekbe a titkokba (még a nem tisztavérű, átalakulatlan tündéktől is megfosztják ezt a kiváltságot), és minden mágusuk, papuk és megidézőjük szent és törhetetlen esküt tesz, hogy nem avat be kívülállót. Csakis ezen a nyelven lehet olyan hatalmas varázslatokat végrehajtani, mint a holtak feltámasztása.
    Viszont a dolog kétoldalú. Azok a tündék, akik tudnak varázsolni, tökéletesen teszik ezt, akik meg nem, azoknak a legapróbb varázslat is megerőltető. Belőlük lesznek a vadászok, az íjászok, a vívómesterek, a felderítők és a fizikai hadsereg egy része (a mágiával bíró tündék legtöbbje ért valamelyik fizikai fegyverhez is, bár az is hatásos ha valaki fejére jó erősen odasóznak a botjaikkal).
    Sose mutatkoznak emberek között:
    Ez talán a legnagyobb tévedés a felsoroltak között. A tündék egyik legnagyobb kiváltságos képessége az álcázás. Egyetlen csettintéssel eltüntethetik a fülük hegyét, a kisugárzásukat, és máris könnyedén elvegyülhetnek az emberek között. A tündék évszázadok óta látogatják meg az emberek városait, sőt, néhány bogarasabb köztük is él, csak az embereknek fogalmuk sincs róla, hogy tündékkel van dolguk.
    Képesek halottak feltámasztására:
    Az egyik legigazabb a felsoroltak közül. A már előbb említett tündenyelvvel és egy hatalmas adag mágiával valóban képesek visszahozni a holtakat az életbe. Ennek két féle módja van:
    Ha megvan a test, akkor csak a lelket kell visszahívni a testbe, ennek nehézsége függ, hogy az illető mióta halott (a lélek a halál után még nagyjából fél óráig a testben ragad), és, hogy aki a varázslatot végzi, milyen erős. A tündék mágiája a korukkal és a tapasztalatukkal növekszik, de egy ilyen hatalmas varázslat végrehajtásához rengeteg erő kell, akár még egy 7000 éves tündét is megviselhet ez a folyamat, és ha nem vagyunk elővigyázatosak, előfordulhat, hogy nem az a lélek tér vissza a testbe, akit eredetileg hívunk.
    A másik verzió, ha nincs meg a test. Ekkor létrehozhatunk egyet mágia segítségével (habár hatalmas anatómiai tudást igényel ez a feladat, tünde papokat és gyógyítókat kérnek fel rá), vagy választhatjuk a piszkos megoldást, miszerint egy másik testbe hívjuk azt a lelket, akit mi szeretnénk, de a tündék ezt igyekszenek elkerülni, mert így a lélek emlékezni fog a test ''előző'' életére, amibe könnyen bele lehet őrülni. A kockázatot csak a legbölcsebbek merik vállalni.
    Ibériában csupán pártucat tünde lakik, és ők is a legrejtettebb helyen:
    Ez szintén nem igaz. A tündék habár kevesen vannak, az Ibériában tartózkodók száma is meghaladja az ötszázezret (bár az egymilliót biztosan nem éri el, habár ugyebár nemigen halnak meg, így számuk is csak növekedni tud...), csupán városaik mágikusan vannak rejtve, a belépés csak jelszóval lehetséges (amit tündenyelven kell elmondani), és ha egy halandó (vagy más lény) megközelíti a rejtett városokat kívülről (vagyis még nem lépett be, de a kapuk közelében lófrál, szándékosan vagy szándéktalanul, az mindegy), akkor a járőröző tündék varázslattal elfelejtetik velük a helyet és hazaküldik őket. Ha mégis bejutnál...valószínűleg azt kívánnád, hogy bár meg se fordult volna a fejedben a betörés...
    Legyőzhetetlenek:
    Fatális tévedés. Igaz, hogy a szervezetük erősebb, mint a halandóké, aminek köszönhetően a megbetegedésükre való esély is kicsi, de előfordulhat, hogy megbetegszenek és néhány komolyabb betegségbe bele is halhatnak. Ugyanúgy legyőzheti őket is a kardpenge, a nyílvessző, mint bármely más lényt, de fürgeségük és ügyességük miatt ez is nehezebb. Kiváló hallásuk miatt akár még hallhatják is a feléjük süvítő nyílvesszőket. Ha nehezen is, de legyőzhetőek.
    Külsőre legjobban az elfekre hasonlítanak:
    Külső kinézetük valóban hasonlít az elfekre. Arcvonásaik mindkét fajnak lágyak, fülük hegyes (habár az elfeké sokkalta nagyobb), van mindkét fajban valami egzotikus, valami vonzó. A tündék viszont nem születnek elképzelhetetlen színű bőrrel, hajuk sem pompázik a színárnyalat bármelyik színén (hacsak nem az átváltozás képességükkel változtatnak rajta), ráadásul igencsak megsértődnek, amikor valaki elfekkel hasonlítja össze őket, hiszen hasonlóságaikat alátiporja a különbségeik. Az elfek mágikus ereje kisebb, vadabbak, civilizálatlanabbak is és nem rendelkeznek a tündék híres szépségével és vonzerejével (bár nekik is van vonzerejük, de sokkalta kisebb és gyengébb). A két nép sokszor vesz össze ezen a kérdésen, mert míg az elfek büszkén vallják magukat a tündék rokonaiknak (és valójában igazuk van, mert őseik valóban egyek voltak, csak később váltak két külön fajra), addig a tündérek ezt letagadják és az egyik legeslegnagyobb sértés számukra, ha bárki elfnek nevezi őket (viták alkalmával is gyakorta gúnyolják egymást elfnek (pl: „anyád biztosan egy elffel állt össze”, „több benned az elf vér, mint a tünde”, vagy a nagyon népszerű „elf vagy, csak tündének vallod magad”), és ha ezen a tündék megsértődnek, a neheztelésük évszázadokig is tarthat).
    Gyermekeik különlegesek, ritkák:
    A tündék között az egyik legeslegnagyobb ajándék a gyermek. A tündék hosszú életük következtében nem túl termékenyek, a gyermekeik születése évente alig-alig haladja meg az 5 főt. Ez rettenetesen kevés, a tündék gyakorta bánkódnak is (főleg a nők, részben abból kifolyólag, hogy a terhes tündenőket elkényeztetik terhességük alatt, részben amiatt, mert mélyen hisznek Leyában, és azt gondolják emiatt, hogy az Istenek arra ítélték őket, hogy kihaljanak, elvégre ha ilyen számban születnek csak gyermekeik, sosem lesznek milliószámra, és még ha az idő nem is ölheti meg őket, a fegyverek igen. Egy idő után előfordulhat akár az is, hogy kihalnak). A tündék szertartásokat tartanak minden újholdkor (akkor a legerősebb a varázserő), amikor fohászkodnak az Istenekhez a termékenységért. Ha születik egy gyermek, a családja a legeslegnagyobb becsben tartja, és dicsekszik mindenkinek a szerencséjükről, miszerint ''gyermekük született'' (minden családtag kicsit magának szeretné a kicsit, ezért nem azt mondják, hogy a „lányomnak gyermeke született” hanem, hogy „gyermekem született”. Ez megnehezíti annak eldöntését, hogy kik is a gyerek szülei, de a tündéket ez érdekli a legkevésbé. Ilyenkor meglepődnek és irigykednek, aztán rákérdeznek a gyermek egészségére, hogy melyik rokonuknak született gyermeke, és szerencsét kívánnak a gyermeknek.
    Megvetnek mindenki mást magukon kívül:
    Ez az állítás talán a legostobább. A tündék talán csak az elfeket, és a gyilkolászó embereket vetik meg, a többi fajt nagyjából tisztelik (kivéve talán a vámpírokat, az emberek ostobább részét, és a sznob tündéreket, erről egy kicsit később), igaz, van köztük pár olyan tünde, aki fennhordja az orrát, néha alaptalanul, néha jogosan, de elismerik a vereségüket is, és mindenféle megvetés nélkül használják például az emberek tudományát a házépítéseknél, a tündérek tapasztalatát a gyógyításokkor, a vérfarkasok vadász cseleit. Ennek az állításnak talán az adott utat, hogy a tündék féltékenyen őrzik saját tudományukat és nem osztják meg senkivel és semmivel.
    Nem házasodnak:
    A tündék valóban nem házasodnak. Mivel halhatatlan életük van, nem gondolták okosnak a gondolatot, miszerint egy életre maguk mellé vegyenek valakit. Náluk nem szégyen az egy éjszakás kaland, ha pedig hosszabban élnek valakivel, majd különválnak, azt sem nézi senki rossz szemmel. Kevésen, de vannak olyan tündék, akik ha nagyon hosszú idő óta vannak együtt párjukkal (évtizedekben, évszázadokban mérik), akkor magasabb szintre emelik kapcsolatukat, a tünde-kötéssel. Ez hasonló a házassághoz (azt jelenti náluk, hogy a pár szeretné, ha örökre együtt maradnának), de nem szégyen a válás, és pár apróságban még különböznek az emberi házasságtól. Általában, ha egy tündebirodalmat eggyé szeretnének tenni, akkor az örökösök összekötésével teszik ezt meg. A tünde-kötés kimondja, hogy a feleknek meg kell egymással osztaniuk mindent, megmutatva ezzel komoly szándékukat, és minimum 10 évig együtt kell lenniük, addig nincs válás (ez amolyan büntetés a meggondolatlan tündéknek). Alapjába véve olyan, mint a halandó házasság, de az egymással való cselekedetekben szigorúbb (a megcsalást például borzasztóan megvetik a tündék), másban pedig gyengébb (nem kell felvenni a másik nevét, ha nem akarjuk, nem kell gyűrűt hordani, stb...)
    avatar
    Sephtona/Freiellla

    Hozzászólások száma : 188
    Join date : 2011. Sep. 01.
    Age : 21
    Tartózkodási hely : A monitor előtt

    Re: A Tündék (egy könyv, amit Arleth kapott Najlihr-tól)

    Témanyitás  Sephtona/Freiellla on Vas. Nov. 20, 2011 3:17 am

    2. Fejezet
    Kapcsolat a tündék és más fajok között


    A mostani fejezetünkben részletesen elemezni fogjuk a tündék és más fajok egymáshoz való viszonyát. A következő kis listában lássuk, hogy milyen fajokkal való kapcsolatokat veszünk át (az elfek már említve lettek, ezért azt kihagyjuk):
    - Tündérek
    - Macskafélék
    - Emberek
    - Vérfarkasok
    - Vámpírok
    - Sellők, szirének
    - Sárkányok
    - Törpék


    Az ezekkel a lényekkel való kapcsolatokról lesz szó.
    Tündérek (azok a tündérek, akik alapból benne vannak a GoA-ban; szerk):
    Nem hiába hasonlít annyira a nevük: a tündérek és a tündék ősei között nagyon sok a közös. Mindkét fajnak nagy a mágikus ereje, habár külsőre aligha hasonlítanak (gondoljunk csak a tündérek kis méretére), a hegyes füleket nem számítva. A tündérek is kicsit fennhordják az orrukat, de jóval kevésbé, mint a tündék. Életük nekik is hosszú, de nem végtelen (de nem panaszkodhatnak, tízezer évekig is elélhetnek). Mindkét nép elismeri a rokonságukat a másikkal, a tündérek fennhangon büszkélkedni is szoktak, hogy a tündék az ő rokonai és, hogy mennyire sajnálják, hogy a tündék ''eltűntek'' a föld színéről. Persze fogalmuk sincs arról, hogy a tündék még mindig élnek és, hogy egyáltalán nem szándékoznak ''eltűnni” a föld színéről. A tündérek olyan faj, akik inkább az emberek közé épültek be, éppen ezért a tündék nem tartják velük a kapcsolatot, ugyanúgy mint az emberekkel és a macskafélékkel. A tündék szórakoztatónak találják, hogy a tündérek a „bölcsebb tündéknek” szokták magukat hívni, merthogy nekik sikerült megvetniük a lábukat Ibériában, addig úgy gondolják, hogy a tündéknek nem.
    Macskafélék:
    A tündék keveset tudnak róluk, és fordítva. A legtöbbjük az emberekkel együtt él, elvegyülve a társadalomban, így a tündék ennek a fajnak csupán a nomádjaival szokott tárgyalni, velük is ritkán, mert folyton vándorolnak. A két nép tisztelik egymást, hasonlónak gondolják a gondolkodásukat, a legtöbbször megtalálják a közös hangot. A tündék Bölcsek Tanácsa itt sem támogatja a közösülést (nem szeretik ''felhígítani'' a vérüket), de a macskafélék termékenyek, és egy tünde-macskaféle párnak sok gyermeke születhet. Általában a macskaféle-tünde párosok a macskafélék nomádjaival tartanak, egyrészt, mivel a macskafélék menni akarnak, másrészt, mert a tündék nem fogadnák be a gyermekeiket, hiszen a macskaféle gének is erősek, a hibrid gyermekekből sose lehet teljes tünde (nem úgy, mint az embereknél).
    Emberek:
    Az emberek szinte csakis mesékből ismerik a tündéket, de elbűvölőnek tartják őket, rajonganak értük és a képességeikért. A tündék élvezettel hallgatják ezt a rajongást, de ők közel sem tartják ilyen magasztosnak az embereket. Kissé lenézik őket vezethetőségük, figyelmetlenségük, szeleburdiságuk miatt. A legtöbb hibrid gyermekük mégis tőlük születik, főleg mert a halandó férfiak hagyják magukat elcsábítani. Az emberi gének gyengék, a tündegén legyőzi azt, ha egy hibrid gyermek (vagy akár unoka, dédunoka, talán ükunoka is) megpillant egy tündét. Akkor az emberi gén 100%-osan eltűnik és helyét a tündegén veszi át.
    Vérfarkasok:
    A vérfarkasok gyakorta tárgyalnak a tündékkel, főleg, mert területeik általában közel esnek egymáshoz. A vérfarkasok félnek tőlük, habár ez a félelem vágyakozással teli, hiszen egykoron ők is emberek voltak, ezért egy kis emberségük részét elbűvöli a tündék vonzalma. A tündék semlegesek irántuk, de soha meg sem fordult a fejükben, hogy velük párosodjanak. Szinte az egyetlen olyan faj, ami nem áll kapcsolatban a tündékkel sem ősök, sem közös gyermekek által. A két nép nem is állhatna távolabb egymástól. A vérfarkasok megfertőzött emberek, ám harapásuk nem hat a tündékre, de nem érdemes ezt kipróbálni, mert elég könnyen fel lehet vele tüzelni őket. A történelem csupán pár vérfarkas-tünde párbajt, és mindössze egyetlen egy tünde-vérfarkas háború említ (azokból a korokból nagyon kevesen maradtak életben a tündék közül, csak pár százan), amit a tündék nyertek. A vérfarkasok azóta rettegnek a tündéktől.
    Vámpírok:
    Talán az egyetlen olyan faj, amiről egyik tünde se akar egy szót se hallani. A tündék számára kevés dolog van, ami fontos: a család, a mágia, az ész, és a vér. Család, mert támogatják és védik egymást, mágia, mert ők maguk is a mágia teremtményei, az ész, mert a tudás hatalom, és a vér, hogy a tündék a lehető legtisztább vérvonalt vihessék tovább, hogy a család termékenyebb legyen (minél kevesebb idegen faj van a nemzedékek között, annál több az esély arra, hogy egy tünde megfoganjon, így igyekszenek csakis tündékkel párosodni, de hát ha szerelmesek, akkor ők is befolyásolhatok...). Míg ugye, ismerjük a vámpírokat: ők vérszívók, és a vérből nyerik a halhatatlanságot, az erejüket. A tündék éppen ezért félnek tőlük: mert a tündék halhatatlanok, a vérük ki tudja, mit tenne a vámpírokkal, ráadásul féltik is a vért. Az idősebb tündéknek szinte már csak ez számít: vér, vér, tiszta vérvonal. Ezért ha teheti, minden tünde elkerüli a vámpírokat.
    Sellők, szirének:
    A tündék és a sellők (avagy szirének, akik csak annyiban különböznek a sellőktől, hogy a hangjukkal csábítják el az ember férfiakat (meglepő módon, más fajon ez a nem használ, igaz, mindenki szerint tetszetős hangjuk van), ezért nem említjük őket külön) között van talán a legtiszteletteljesebb kapcsolat. A tündék tisztelik a sellőket a tengeri birodalmaik, a varázserejük, a segítőkészségük, és az hozzájuk hasonló emberfeletti szépség miatt. A sellők viszont tisztelik a tündéket, igyekszenek a kedvükben járni, amikor tudnak, legfőképpen azért, mert nekik köszönhetően kaphatnak lábakat az uszonyukért cserébe. Régen egy mágus kasztú, tünde ifjú beleszeretett egy sellőlányba (bár a szirének váltig állítják, hogy szirénbe, hogy miért, azt a következő zárójelben említjük), és minden mágiáját összeszedte és a lánynak lábakat varázsolt, viszont tudta, hogy a lánynak hiányozna a családja, ezért egy különleges, mágikus karperecet adott a lánynak: ha a lány felvette, emberré vált, ha levette visszakapta uszonyait (a szirének ezért igyekszenek bebizonyítani, hogy a fiú szirénbe szeretett bele, hogy ők is kapjanak ilyen ékszert). A lány az ékszerrel teljesen ember volt, csupán hosszú, szinte halhatatlan életkorában, és az élénk hajszínében (tengerkék színű haja volt) őrizte meg sellő mivoltát. Azóta a két faj (a tündék és a sellők) szövetségesek, és a tündék, ha a sellők kérik, elvarázsolnak nekik egy-egy ilyen ékszert. A sellő-tünde páros a tünde-ember páros mellett a leggyakoribb. A gyermekeik képesek akkor sellővé és akkor tündévé válni, amikor akarnak, nincs szükségük ékszerre, ezért a Bölcsek Tanácsa nem is ellenzi a két faj kapcsolatát. A vérvonalnak nem árt a sellővér, sőt épp ellenkezőleg: az ilyen félvérek sokkalta termékenyebbek lesznek.
    Sárkányok:
    Az egyetlen faj, akiket a tündék csodálnak és tisztelnek, ugyanakkor félnek tőlük és nem szándékoznak velük baráti kapcsolatot kialakítani. Keveset tudnak róluk, mert egyik nép sem keresi a másik társaságát, de a tünde törvények például tiltják a sárkányok megölését, de igyekeznek is figyelmeztetni a vakmerő fiatalságot: ne induljon egy sárkány keresésére! Sohasem lehet tudni, hogy mit reagálna arra egy sárkány...
    Törpék:
    A tündék számára ők a rivális faj. Évezredek óta vetélkednek, hogy melyik faj képes jobb páncélokat, ékszereket, és ehhez hasonlókat kovácsolni, és eddig mindig a törpék nyertek. A tündéket bosszantja, hogy van amiben jobbak náluk, de ugyanakkor ez a rivalizálás barátságos, a két nép sosem akart és nem is fog akarni háborúzni, sőt, segítenék a másikat, ha az bajban lenne. Sajnos törpék már csak pár százan élnek Ibériában, és ők sem könnyen megtalálhatok. A legutolsó tünde, aki találkozott egy törpével, az a legendás Irwette volt (a legendájáról később, nagyon kalandos történet), de ő sajnos már nem tud erről mesélni.
    avatar
    Sephtona/Freiellla

    Hozzászólások száma : 188
    Join date : 2011. Sep. 01.
    Age : 21
    Tartózkodási hely : A monitor előtt

    Re: A Tündék (egy könyv, amit Arleth kapott Najlihr-tól)

    Témanyitás  Sephtona/Freiellla on Szer. Nov. 23, 2011 1:52 am

    3. Fejezet
    Nemes tündék, középosztálybeliek és az alja nép


    A tündék között is van egy bizonyos rendszer, hogy kik a nemesek, kik a középosztálybeliek, és kik az alja népek.
    Nemesek:
    Lássuk először is a nemes rangokat, sorjában, kezdve a leghatalmasabbal:
    - Király/Királynő (ahogy a tündék mondják: Úr/Úrnő)
    - Herceg/Hercegnő (ahogy a tündék mondják: Örökös/Örökösnő)
    - Bölcs (a Bölcsek Tanácsának tagjai)
    - Papok (ők imádkoznak Leyához és áldják mágikusan a tündéket)
    - Márki
    - Gróf
    - Báró
    - Tündebarát (kívülállók kaphatják meg ezt a címet, ha sokat tesznek egy, vagy több tündéért, ekkor már beléphetnek a tündék városaiba, és a rangjuk egy leheletnyivel nagyobb, mint a középosztálybelieké és a katonai rangosoké)
    A katonai rangok (ők is nemesek, de az igazi nemesek (lásd a fenti listát) alatt állnak):
    - Parancsnok (ahogy a tündék mondják: Irányító, több ezer harcosnak parancsol (már ha lenne annyi tünde...))
    Stratéga (aki a stratégiákat találja ki)
    - Százados (ahogy a tündék mondják: Kis Irányító, több száz harcosnak parancsol)
    - Hős (olyan tündék kapják meg, akik nagy hőstetteket vittek végbe egy-egy csata, háború, párbaj alatt, ezek a tündék az ifjúság szemében a ''sztárok'')
    Ezek a nemesi rangok. A nemesi rang megszerezhető arannyal (pénz beszél, kutya ugat...), valaki születhet is nemesnek, de akár valami nagy tett miatt is lehet az, vagy megválaszthatják pár helyen (pl: Bölcsek, Hősök, Tündebarátok). Ők rendelkeznek pár kiváltsággal is, például részt vehetnek egy-egy királyi tanácskozáson, harci megbeszélésen, és legtöbbször ők is szavaznak meg új nemeseket (kivéve a Bölcseket, mert csak a Bölcsek Tanácsának tagjai dönthetnek úgy, hogy felvesznek-e egy új Bölcset maguk közé), és természetesen a nemesi bálokra is elmehetnek (habár oda középosztálybeli is mehet, ha van meghívója), nem is beszélve arról, hogy a törvény az ő kezükben van (ezért nagyon fontos, hogy becsületesek legyenek, ami nem túl nagy elvárás egy tündétől, elvégre sok idejük van, hogy igazságossá váljanak).
    Középosztálybeliek:
    A középosztálybeliek mind egy szinten állnak rangilag, de általában szakma alapján ítélik meg őket. Lássunk pár példát:
    - Kereskedők (utazgatnak a tündevárosok között, híreket és mendemondákat hoznak-visznek, érdekes árukat szállítanak, eladásra szánva)
    - Kovácsok (páncélokat, fegyvert, pajzsokat, harci eszközöket készítenek)
    - Ékszerész (az ékszerészeket lehetne nevezni talán a középosztálybeliek ''királyának'', ha lenne köztük rangsor. Gyöngyökből, drágakövekből készült tiarákat, homlokpántokat, gyűrűket, nyakláncokat, és egyéb csecsebecséket készítenek)
    - Földművelők, kertészek (ők gondoskodnak az élelem egy részéről, a növények egészségéről. Sokat használnak mágiát, hogy könnyebben, gyorsabban arathassanak)
    - Vadászok (a tündék nem tenyésztenek állatokat a mesés mágikus állataikon és lovaikon kívül (őket meg nyilván nem eszik meg), ezért van minden tündevárosnak egy vadászalakulata, akik húst szereznek, habár a tündék meglepően kevés húst fogyasztanak (nem minden nap, esetleg heti egyszer, és akkor is kizárólag sertésféléket, például vaddisznót), mert sokra tartják az állatok életét is)
    - Gyógyítók (mágiát használnak, gyógynövényekkel és főzetekkel dolgoznak, a legegyszerűbb karcolásoktól kezdve a halott feltámasztásig mindent ők csinálnak (illetve halottak feltámasztását csak régen csinálták, mára már tiltott dolog)
    - Jósok (papokból, ritka esetekben különleges képességű mágusokból álló jós-csoport tagjai, akik a jövőt fürkészik, általában a katasztrófákat, vagy a háborúkat próbálják megjósolni)
    Ez csak pár példa, hiszen még rengetegféle munka, szakma van. A középosztálybeliek az összes nemes alatt állnak, de munkájuk nélkülözhetetlen, mondhatni, alapvető. Köztük is vannak eltérések, pénzügyileg, hírnévileg, de aránylag mind egy szinten állnak.
    Alja nép:
    Esküszegők, árulók, csalók, hagyománytörők, bűnözők. Őket hívjuk alja népnek. Okok, ami miatt valakiből ez lehet:
    - Árulás (akár a Királyt/Királynőt, akár a tünde fajt, bárki mást, de az árulás megbocsáthatatlan bűn a tündék szemében. Az ilyen tündéket kitagadják mind a a tündebirodalmakból, mind városaikból, még családjukból is)
    - Gyilkosság (a tündéknek az élet nem olyan fontos, pont azért, mert örökre szól, viszont a gyilkosság náluk is hatalmas bűn. A tündék ritkán gyilkolják egymást (mert az annyira nem nagy, ha más fajt ölnek meg, elvégre háborúznak is, önvédelem, stb.), de ha mégis, akkor a büntetésük száműzetés, rosszabb esetben szintén halál (általában akkor, ha a Király/Királynő – aki dönt –, gyilkos hajlamú). A bűn elkövetőjének családjának évszázadokig tart lemosniuk magukról ezt a gyalázatot)
    - Lopás (a tündék társadalma az összes fajhoz képest fejlett, és szerencsés, főleg gazdaságilag. A tündék között nem igazán van szegény, ezért nincs is szükségük lopásra. Mégis van pár olyan fukar, meggondolatlan tünde, aki lop. Őket plusz adóval, ingyen munkával büntetnek, és a törvényhozók nem is törődnek velük túl sokat, de ettől függetlenül a többi tünde igyekszik majd megtartani az illetővel a három lépés távolságot)
    - Pogányság (a tündék számára a hit rendkívül fontos. A tünde gyermekeket a szülők kivétel nélkül arra nevelnek, hogy Leya és az általa teremtett nyolc Isten létezik és hinni kell bennük. Minden tünde hisz is az Istenekben, ám van pár olyan faj, aminek néhány tagja, esetleg az egész faj nem hisz az Istenekben. Az ő hatásukra, győzködésükre néhány tünde megtagadja, hogy ezekben az Istenekben higgyen, őket pogánynak titulálják és általában száműzik őket)
    Ezek csak a legsúlyosabb bűnök, természetesen még rengeteg van ám azok büntetése nem annyira szigorú, mint a fent említetteké, vagy esetleg nem olyan gyakori.


    Ajánlott tartalom

    Re: A Tündék (egy könyv, amit Arleth kapott Najlihr-tól)

    Témanyitás  Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Hétf. Aug. 20, 2018 2:01 am