1. Fejezet
Általánosság, avagy amit a halandók tudnak és amit hisznek
A tündék. Vessük össze, mit tudunk ezekről a csodás, rejtélyes idegenekről? Mi lehet igaz abból, amit hiszünk? És mi az igazság, ha az amit hiszünk, nem az?
Kezdjük a legeslegelején. Pontokba gyűjtve lássuk, hogy mit hisznek az és tudnak az emberek a tündékről:
- Halhatatlanok
- Szépségesek és bölcsek
- Mágiájuk kiváló
- Sose mutatkoznak emberek között
- Képesek halottak feltámasztására
- bériában csupán pártucat tünde lakik, és ők is a legrejtettebb helyen
- Legyőzhetetlenek
- Külsőre legjobban az elfekre hasonlítanak
- Gyermekeik különlegesek, ritkák
- Megvetnek mindenki mást magukon kívül
- Nem házasodnak
Ez a tizenegy leggyakoribb hiedelem a tündékről, amikben furcsamód az emberek szinte kivétel nélkül hisznek. Vegyük őket sorjába, egyesével:
Halhatatlanság:
Nos, ez való igaz. Ha születik egy tündegyermek, eleinte ugyanúgy fejlődik, mint egy átlagos halandó, csupán értelmi szintjük hagyja le az embergyerekeket. A tündéknél ez a fejlődés 17-25 éves korukig tart (általában attól függ, hogy a szülők, vagy más ősök milyen korban érték el a kinézetük végleges formáját), aztán sok száz évig maradnak meg abban a korban, legalábbis külsőleg, elméjük továbbra is fejlődik. 500 éves korukban számítanak felnőttnek, bár akár egy 100 éves tündét is felnőtté nyilváníthat a Bölcsek Tanácsa (róluk később, egy másik fejezetben...), ha az illető kinőtte vakmerőségét, és szeleburdiságát, ami a fiatal tündékre jellemző, vagy ha esetleg olyan hőstetteket hajtott végre, amivel kiérdemelte a többi tünde (fiatalak és idősek) elismerését. 500 éves koruktól minden tündét felnőtté avatnak, ezt nagy lakodalmakkal szokták megünnepelni. A következő nagy ünnepség 1000 éves korukban van, onnantól már ''bölcsnek'' számítanak. A fiatalok felnéznek rájuk, a felnőttek tőlük kérnek tanácsot, ha elkeserednek. Ilyen korban jelentkezhetnek akár királyi/királynői tanácsadónak is, nagykövetnek, vagy bármely más palotai dolgozónak. A következő nagy támpont 5000 év környékén van (plusz-mínusz 100-200 év), amikor a fiatal kinézetük ''odavész'' és helyét a kortalanság veszi át. Ilyenkor is gyönyörűek, de a korukat egyszerűen képtelenség beazonosítani. Ebben a korban pedig akár már a Bölcsek Tanácsának tagjai is lehetnek, ami a legöregebb és legbölcsebb tündékből áll. Ha valamelyik tünde betölti 10000. életévét, onnantól már szinte a törvény sem vonatkozik rá, hiszen nincs rá szükség. Ilyenkorra megfontoltak lesznek, de sajnos néhányuk felveszi azt az idegesítő szokást, hogy rejtvényekben beszélnek, az őrületbe kergetve a fiatalabb nemzedékeket. Ezek után már nem tartják számon a korukat sem.
Szépség és Bölcsesség:
A tündék emberfeletti szépsége legendás mindegyik faj között, ám szépségük nagy része nem arcvonásaikból és bájaikból származik (habár ha azt nézzük, szépségükkel akkor sem vetekedhet más lény, csak ritka esetekben), hanem a különleges kisugárzásból. A legtöbb lényre a tündék kisugárzása (mind a mágikus, mind a külsődleges) rendkívül csábító, szinte ellenállhatatlan, csak az erős akaratúak tudnak nekik nemet mondani, bár néha ők sem. Épp ezért ritkán, szinte soha nem engednek be falvaikba és városaikba mást, csakis tündét (bár van egy-két kivétel), mert a halandók bele is őrülhetnek ha túl sokat tapasztalnak ebből a kisugárzásból. A tündék ezért is nem támogatják a tünde-halandó kapcsolatokat, és az ebből születendő gyermekeket.
A bölcsesség más, az nem velük születik. Az náluk is csak idővel alakul ki, pontosan azért, mert sok idejük van tapasztalatot szerezni, megbánni és meglátni hibáikat. Az viszont tény, hogy a legmegfontolatlanabb tünde is felülmúlhatja a halandó bölcseket, ha akarja.
Mágiájuk kiváló:
Nem mindegyik tünde rendelkezik mágikus képességekkel, de náluk sokkal nagyobb ezeknek az aránya, mint a fizikai harcosoké. Azok a tündék, akik kiválóan értenek a varázsláshoz, már nem is az Ibériai közös nyelvet használják, hanem a tündék ősi nyelvét, amivel bármely varázslatot fel lehet erősíteni. Mágikus praktikáik a legjobbak az összes faj közül, kiválóságuk titka a féltékenység, ami miatt nem hajlandóak beavatni kívülállót ezekbe a titkokba (még a nem tisztavérű, átalakulatlan tündéktől is megfosztják ezt a kiváltságot), és minden mágusuk, papuk és megidézőjük szent és törhetetlen esküt tesz, hogy nem avat be kívülállót. Csakis ezen a nyelven lehet olyan hatalmas varázslatokat végrehajtani, mint a holtak feltámasztása.
Viszont a dolog kétoldalú. Azok a tündék, akik tudnak varázsolni, tökéletesen teszik ezt, akik meg nem, azoknak a legapróbb varázslat is megerőltető. Belőlük lesznek a vadászok, az íjászok, a vívómesterek, a felderítők és a fizikai hadsereg egy része (a mágiával bíró tündék legtöbbje ért valamelyik fizikai fegyverhez is, bár az is hatásos ha valaki fejére jó erősen odasóznak a botjaikkal).
Sose mutatkoznak emberek között:
Ez talán a legnagyobb tévedés a felsoroltak között. A tündék egyik legnagyobb kiváltságos képessége az álcázás. Egyetlen csettintéssel eltüntethetik a fülük hegyét, a kisugárzásukat, és máris könnyedén elvegyülhetnek az emberek között. A tündék évszázadok óta látogatják meg az emberek városait, sőt, néhány bogarasabb köztük is él, csak az embereknek fogalmuk sincs róla, hogy tündékkel van dolguk.
Képesek halottak feltámasztására:
Az egyik legigazabb a felsoroltak közül. A már előbb említett tündenyelvvel és egy hatalmas adag mágiával valóban képesek visszahozni a holtakat az életbe. Ennek két féle módja van:
Ha megvan a test, akkor csak a lelket kell visszahívni a testbe, ennek nehézsége függ, hogy az illető mióta halott (a lélek a halál után még nagyjából fél óráig a testben ragad), és, hogy aki a varázslatot végzi, milyen erős. A tündék mágiája a korukkal és a tapasztalatukkal növekszik, de egy ilyen hatalmas varázslat végrehajtásához rengeteg erő kell, akár még egy 7000 éves tündét is megviselhet ez a folyamat, és ha nem vagyunk elővigyázatosak, előfordulhat, hogy nem az a lélek tér vissza a testbe, akit eredetileg hívunk.
A másik verzió, ha nincs meg a test. Ekkor létrehozhatunk egyet mágia segítségével (habár hatalmas anatómiai tudást igényel ez a feladat, tünde papokat és gyógyítókat kérnek fel rá), vagy választhatjuk a piszkos megoldást, miszerint egy másik testbe hívjuk azt a lelket, akit mi szeretnénk, de a tündék ezt igyekszenek elkerülni, mert így a lélek emlékezni fog a test ''előző'' életére, amibe könnyen bele lehet őrülni. A kockázatot csak a legbölcsebbek merik vállalni.
Ibériában csupán pártucat tünde lakik, és ők is a legrejtettebb helyen:
Ez szintén nem igaz. A tündék habár kevesen vannak, az Ibériában tartózkodók száma is meghaladja az ötszázezret (bár az egymilliót biztosan nem éri el, habár ugyebár nemigen halnak meg, így számuk is csak növekedni tud...), csupán városaik mágikusan vannak rejtve, a belépés csak jelszóval lehetséges (amit tündenyelven kell elmondani), és ha egy halandó (vagy más lény) megközelíti a rejtett városokat kívülről (vagyis még nem lépett be, de a kapuk közelében lófrál, szándékosan vagy szándéktalanul, az mindegy), akkor a járőröző tündék varázslattal elfelejtetik velük a helyet és hazaküldik őket. Ha mégis bejutnál...valószínűleg azt kívánnád, hogy bár meg se fordult volna a fejedben a betörés...
Legyőzhetetlenek:
Fatális tévedés. Igaz, hogy a szervezetük erősebb, mint a halandóké, aminek köszönhetően a megbetegedésükre való esély is kicsi, de előfordulhat, hogy megbetegszenek és néhány komolyabb betegségbe bele is halhatnak. Ugyanúgy legyőzheti őket is a kardpenge, a nyílvessző, mint bármely más lényt, de fürgeségük és ügyességük miatt ez is nehezebb. Kiváló hallásuk miatt akár még hallhatják is a feléjük süvítő nyílvesszőket. Ha nehezen is, de legyőzhetőek.
Külsőre legjobban az elfekre hasonlítanak:
Külső kinézetük valóban hasonlít az elfekre. Arcvonásaik mindkét fajnak lágyak, fülük hegyes (habár az elfeké sokkalta nagyobb), van mindkét fajban valami egzotikus, valami vonzó. A tündék viszont nem születnek elképzelhetetlen színű bőrrel, hajuk sem pompázik a színárnyalat bármelyik színén (hacsak nem az átváltozás képességükkel változtatnak rajta), ráadásul igencsak megsértődnek, amikor valaki elfekkel hasonlítja össze őket, hiszen hasonlóságaikat alátiporja a különbségeik. Az elfek mágikus ereje kisebb, vadabbak, civilizálatlanabbak is és nem rendelkeznek a tündék híres szépségével és vonzerejével (bár nekik is van vonzerejük, de sokkalta kisebb és gyengébb). A két nép sokszor vesz össze ezen a kérdésen, mert míg az elfek büszkén vallják magukat a tündék rokonaiknak (és valójában igazuk van, mert őseik valóban egyek voltak, csak később váltak két külön fajra), addig a tündérek ezt letagadják és az egyik legeslegnagyobb sértés számukra, ha bárki elfnek nevezi őket (viták alkalmával is gyakorta gúnyolják egymást elfnek (pl: „anyád biztosan egy elffel állt össze”, „több benned az elf vér, mint a tünde”, vagy a nagyon népszerű „elf vagy, csak tündének vallod magad”), és ha ezen a tündék megsértődnek, a neheztelésük évszázadokig is tarthat).
Gyermekeik különlegesek, ritkák:
A tündék között az egyik legeslegnagyobb ajándék a gyermek. A tündék hosszú életük következtében nem túl termékenyek, a gyermekeik születése évente alig-alig haladja meg az 5 főt. Ez rettenetesen kevés, a tündék gyakorta bánkódnak is (főleg a nők, részben abból kifolyólag, hogy a terhes tündenőket elkényeztetik terhességük alatt, részben amiatt, mert mélyen hisznek Leyában, és azt gondolják emiatt, hogy az Istenek arra ítélték őket, hogy kihaljanak, elvégre ha ilyen számban születnek csak gyermekeik, sosem lesznek milliószámra, és még ha az idő nem is ölheti meg őket, a fegyverek igen. Egy idő után előfordulhat akár az is, hogy kihalnak). A tündék szertartásokat tartanak minden újholdkor (akkor a legerősebb a varázserő), amikor fohászkodnak az Istenekhez a termékenységért. Ha születik egy gyermek, a családja a legeslegnagyobb becsben tartja, és dicsekszik mindenkinek a szerencséjükről, miszerint ''gyermekük született'' (minden családtag kicsit magának szeretné a kicsit, ezért nem azt mondják, hogy a „lányomnak gyermeke született” hanem, hogy „gyermekem született”. Ez megnehezíti annak eldöntését, hogy kik is a gyerek szülei, de a tündéket ez érdekli a legkevésbé. Ilyenkor meglepődnek és irigykednek, aztán rákérdeznek a gyermek egészségére, hogy melyik rokonuknak született gyermeke, és szerencsét kívánnak a gyermeknek.
Megvetnek mindenki mást magukon kívül:
Ez az állítás talán a legostobább. A tündék talán csak az elfeket, és a gyilkolászó embereket vetik meg, a többi fajt nagyjából tisztelik (kivéve talán a vámpírokat, az emberek ostobább részét, és a sznob tündéreket, erről egy kicsit később), igaz, van köztük pár olyan tünde, aki fennhordja az orrát, néha alaptalanul, néha jogosan, de elismerik a vereségüket is, és mindenféle megvetés nélkül használják például az emberek tudományát a házépítéseknél, a tündérek tapasztalatát a gyógyításokkor, a vérfarkasok vadász cseleit. Ennek az állításnak talán az adott utat, hogy a tündék féltékenyen őrzik saját tudományukat és nem osztják meg senkivel és semmivel.
Nem házasodnak:
A tündék valóban nem házasodnak. Mivel halhatatlan életük van, nem gondolták okosnak a gondolatot, miszerint egy életre maguk mellé vegyenek valakit. Náluk nem szégyen az egy éjszakás kaland, ha pedig hosszabban élnek valakivel, majd különválnak, azt sem nézi senki rossz szemmel. Kevésen, de vannak olyan tündék, akik ha nagyon hosszú idő óta vannak együtt párjukkal (évtizedekben, évszázadokban mérik), akkor magasabb szintre emelik kapcsolatukat, a tünde-kötéssel. Ez hasonló a házassághoz (azt jelenti náluk, hogy a pár szeretné, ha örökre együtt maradnának), de nem szégyen a válás, és pár apróságban még különböznek az emberi házasságtól. Általában, ha egy tündebirodalmat eggyé szeretnének tenni, akkor az örökösök összekötésével teszik ezt meg. A tünde-kötés kimondja, hogy a feleknek meg kell egymással osztaniuk mindent, megmutatva ezzel komoly szándékukat, és minimum 10 évig együtt kell lenniük, addig nincs válás (ez amolyan büntetés a meggondolatlan tündéknek). Alapjába véve olyan, mint a halandó házasság, de az egymással való cselekedetekben szigorúbb (a megcsalást például borzasztóan megvetik a tündék), másban pedig gyengébb (nem kell felvenni a másik nevét, ha nem akarjuk, nem kell gyűrűt hordani, stb...)
Általánosság, avagy amit a halandók tudnak és amit hisznek
A tündék. Vessük össze, mit tudunk ezekről a csodás, rejtélyes idegenekről? Mi lehet igaz abból, amit hiszünk? És mi az igazság, ha az amit hiszünk, nem az?
Kezdjük a legeslegelején. Pontokba gyűjtve lássuk, hogy mit hisznek az és tudnak az emberek a tündékről:
- Halhatatlanok
- Szépségesek és bölcsek
- Mágiájuk kiváló
- Sose mutatkoznak emberek között
- Képesek halottak feltámasztására
- bériában csupán pártucat tünde lakik, és ők is a legrejtettebb helyen
- Legyőzhetetlenek
- Külsőre legjobban az elfekre hasonlítanak
- Gyermekeik különlegesek, ritkák
- Megvetnek mindenki mást magukon kívül
- Nem házasodnak
Ez a tizenegy leggyakoribb hiedelem a tündékről, amikben furcsamód az emberek szinte kivétel nélkül hisznek. Vegyük őket sorjába, egyesével:
Halhatatlanság:
Nos, ez való igaz. Ha születik egy tündegyermek, eleinte ugyanúgy fejlődik, mint egy átlagos halandó, csupán értelmi szintjük hagyja le az embergyerekeket. A tündéknél ez a fejlődés 17-25 éves korukig tart (általában attól függ, hogy a szülők, vagy más ősök milyen korban érték el a kinézetük végleges formáját), aztán sok száz évig maradnak meg abban a korban, legalábbis külsőleg, elméjük továbbra is fejlődik. 500 éves korukban számítanak felnőttnek, bár akár egy 100 éves tündét is felnőtté nyilváníthat a Bölcsek Tanácsa (róluk később, egy másik fejezetben...), ha az illető kinőtte vakmerőségét, és szeleburdiságát, ami a fiatal tündékre jellemző, vagy ha esetleg olyan hőstetteket hajtott végre, amivel kiérdemelte a többi tünde (fiatalak és idősek) elismerését. 500 éves koruktól minden tündét felnőtté avatnak, ezt nagy lakodalmakkal szokták megünnepelni. A következő nagy ünnepség 1000 éves korukban van, onnantól már ''bölcsnek'' számítanak. A fiatalok felnéznek rájuk, a felnőttek tőlük kérnek tanácsot, ha elkeserednek. Ilyen korban jelentkezhetnek akár királyi/királynői tanácsadónak is, nagykövetnek, vagy bármely más palotai dolgozónak. A következő nagy támpont 5000 év környékén van (plusz-mínusz 100-200 év), amikor a fiatal kinézetük ''odavész'' és helyét a kortalanság veszi át. Ilyenkor is gyönyörűek, de a korukat egyszerűen képtelenség beazonosítani. Ebben a korban pedig akár már a Bölcsek Tanácsának tagjai is lehetnek, ami a legöregebb és legbölcsebb tündékből áll. Ha valamelyik tünde betölti 10000. életévét, onnantól már szinte a törvény sem vonatkozik rá, hiszen nincs rá szükség. Ilyenkorra megfontoltak lesznek, de sajnos néhányuk felveszi azt az idegesítő szokást, hogy rejtvényekben beszélnek, az őrületbe kergetve a fiatalabb nemzedékeket. Ezek után már nem tartják számon a korukat sem.
Szépség és Bölcsesség:
A tündék emberfeletti szépsége legendás mindegyik faj között, ám szépségük nagy része nem arcvonásaikból és bájaikból származik (habár ha azt nézzük, szépségükkel akkor sem vetekedhet más lény, csak ritka esetekben), hanem a különleges kisugárzásból. A legtöbb lényre a tündék kisugárzása (mind a mágikus, mind a külsődleges) rendkívül csábító, szinte ellenállhatatlan, csak az erős akaratúak tudnak nekik nemet mondani, bár néha ők sem. Épp ezért ritkán, szinte soha nem engednek be falvaikba és városaikba mást, csakis tündét (bár van egy-két kivétel), mert a halandók bele is őrülhetnek ha túl sokat tapasztalnak ebből a kisugárzásból. A tündék ezért is nem támogatják a tünde-halandó kapcsolatokat, és az ebből születendő gyermekeket.
A bölcsesség más, az nem velük születik. Az náluk is csak idővel alakul ki, pontosan azért, mert sok idejük van tapasztalatot szerezni, megbánni és meglátni hibáikat. Az viszont tény, hogy a legmegfontolatlanabb tünde is felülmúlhatja a halandó bölcseket, ha akarja.
Mágiájuk kiváló:
Nem mindegyik tünde rendelkezik mágikus képességekkel, de náluk sokkal nagyobb ezeknek az aránya, mint a fizikai harcosoké. Azok a tündék, akik kiválóan értenek a varázsláshoz, már nem is az Ibériai közös nyelvet használják, hanem a tündék ősi nyelvét, amivel bármely varázslatot fel lehet erősíteni. Mágikus praktikáik a legjobbak az összes faj közül, kiválóságuk titka a féltékenység, ami miatt nem hajlandóak beavatni kívülállót ezekbe a titkokba (még a nem tisztavérű, átalakulatlan tündéktől is megfosztják ezt a kiváltságot), és minden mágusuk, papuk és megidézőjük szent és törhetetlen esküt tesz, hogy nem avat be kívülállót. Csakis ezen a nyelven lehet olyan hatalmas varázslatokat végrehajtani, mint a holtak feltámasztása.
Viszont a dolog kétoldalú. Azok a tündék, akik tudnak varázsolni, tökéletesen teszik ezt, akik meg nem, azoknak a legapróbb varázslat is megerőltető. Belőlük lesznek a vadászok, az íjászok, a vívómesterek, a felderítők és a fizikai hadsereg egy része (a mágiával bíró tündék legtöbbje ért valamelyik fizikai fegyverhez is, bár az is hatásos ha valaki fejére jó erősen odasóznak a botjaikkal).
Sose mutatkoznak emberek között:
Ez talán a legnagyobb tévedés a felsoroltak között. A tündék egyik legnagyobb kiváltságos képessége az álcázás. Egyetlen csettintéssel eltüntethetik a fülük hegyét, a kisugárzásukat, és máris könnyedén elvegyülhetnek az emberek között. A tündék évszázadok óta látogatják meg az emberek városait, sőt, néhány bogarasabb köztük is él, csak az embereknek fogalmuk sincs róla, hogy tündékkel van dolguk.
Képesek halottak feltámasztására:
Az egyik legigazabb a felsoroltak közül. A már előbb említett tündenyelvvel és egy hatalmas adag mágiával valóban képesek visszahozni a holtakat az életbe. Ennek két féle módja van:
Ha megvan a test, akkor csak a lelket kell visszahívni a testbe, ennek nehézsége függ, hogy az illető mióta halott (a lélek a halál után még nagyjából fél óráig a testben ragad), és, hogy aki a varázslatot végzi, milyen erős. A tündék mágiája a korukkal és a tapasztalatukkal növekszik, de egy ilyen hatalmas varázslat végrehajtásához rengeteg erő kell, akár még egy 7000 éves tündét is megviselhet ez a folyamat, és ha nem vagyunk elővigyázatosak, előfordulhat, hogy nem az a lélek tér vissza a testbe, akit eredetileg hívunk.
A másik verzió, ha nincs meg a test. Ekkor létrehozhatunk egyet mágia segítségével (habár hatalmas anatómiai tudást igényel ez a feladat, tünde papokat és gyógyítókat kérnek fel rá), vagy választhatjuk a piszkos megoldást, miszerint egy másik testbe hívjuk azt a lelket, akit mi szeretnénk, de a tündék ezt igyekszenek elkerülni, mert így a lélek emlékezni fog a test ''előző'' életére, amibe könnyen bele lehet őrülni. A kockázatot csak a legbölcsebbek merik vállalni.
Ibériában csupán pártucat tünde lakik, és ők is a legrejtettebb helyen:
Ez szintén nem igaz. A tündék habár kevesen vannak, az Ibériában tartózkodók száma is meghaladja az ötszázezret (bár az egymilliót biztosan nem éri el, habár ugyebár nemigen halnak meg, így számuk is csak növekedni tud...), csupán városaik mágikusan vannak rejtve, a belépés csak jelszóval lehetséges (amit tündenyelven kell elmondani), és ha egy halandó (vagy más lény) megközelíti a rejtett városokat kívülről (vagyis még nem lépett be, de a kapuk közelében lófrál, szándékosan vagy szándéktalanul, az mindegy), akkor a járőröző tündék varázslattal elfelejtetik velük a helyet és hazaküldik őket. Ha mégis bejutnál...valószínűleg azt kívánnád, hogy bár meg se fordult volna a fejedben a betörés...
Legyőzhetetlenek:
Fatális tévedés. Igaz, hogy a szervezetük erősebb, mint a halandóké, aminek köszönhetően a megbetegedésükre való esély is kicsi, de előfordulhat, hogy megbetegszenek és néhány komolyabb betegségbe bele is halhatnak. Ugyanúgy legyőzheti őket is a kardpenge, a nyílvessző, mint bármely más lényt, de fürgeségük és ügyességük miatt ez is nehezebb. Kiváló hallásuk miatt akár még hallhatják is a feléjük süvítő nyílvesszőket. Ha nehezen is, de legyőzhetőek.
Külsőre legjobban az elfekre hasonlítanak:
Külső kinézetük valóban hasonlít az elfekre. Arcvonásaik mindkét fajnak lágyak, fülük hegyes (habár az elfeké sokkalta nagyobb), van mindkét fajban valami egzotikus, valami vonzó. A tündék viszont nem születnek elképzelhetetlen színű bőrrel, hajuk sem pompázik a színárnyalat bármelyik színén (hacsak nem az átváltozás képességükkel változtatnak rajta), ráadásul igencsak megsértődnek, amikor valaki elfekkel hasonlítja össze őket, hiszen hasonlóságaikat alátiporja a különbségeik. Az elfek mágikus ereje kisebb, vadabbak, civilizálatlanabbak is és nem rendelkeznek a tündék híres szépségével és vonzerejével (bár nekik is van vonzerejük, de sokkalta kisebb és gyengébb). A két nép sokszor vesz össze ezen a kérdésen, mert míg az elfek büszkén vallják magukat a tündék rokonaiknak (és valójában igazuk van, mert őseik valóban egyek voltak, csak később váltak két külön fajra), addig a tündérek ezt letagadják és az egyik legeslegnagyobb sértés számukra, ha bárki elfnek nevezi őket (viták alkalmával is gyakorta gúnyolják egymást elfnek (pl: „anyád biztosan egy elffel állt össze”, „több benned az elf vér, mint a tünde”, vagy a nagyon népszerű „elf vagy, csak tündének vallod magad”), és ha ezen a tündék megsértődnek, a neheztelésük évszázadokig is tarthat).
Gyermekeik különlegesek, ritkák:
A tündék között az egyik legeslegnagyobb ajándék a gyermek. A tündék hosszú életük következtében nem túl termékenyek, a gyermekeik születése évente alig-alig haladja meg az 5 főt. Ez rettenetesen kevés, a tündék gyakorta bánkódnak is (főleg a nők, részben abból kifolyólag, hogy a terhes tündenőket elkényeztetik terhességük alatt, részben amiatt, mert mélyen hisznek Leyában, és azt gondolják emiatt, hogy az Istenek arra ítélték őket, hogy kihaljanak, elvégre ha ilyen számban születnek csak gyermekeik, sosem lesznek milliószámra, és még ha az idő nem is ölheti meg őket, a fegyverek igen. Egy idő után előfordulhat akár az is, hogy kihalnak). A tündék szertartásokat tartanak minden újholdkor (akkor a legerősebb a varázserő), amikor fohászkodnak az Istenekhez a termékenységért. Ha születik egy gyermek, a családja a legeslegnagyobb becsben tartja, és dicsekszik mindenkinek a szerencséjükről, miszerint ''gyermekük született'' (minden családtag kicsit magának szeretné a kicsit, ezért nem azt mondják, hogy a „lányomnak gyermeke született” hanem, hogy „gyermekem született”. Ez megnehezíti annak eldöntését, hogy kik is a gyerek szülei, de a tündéket ez érdekli a legkevésbé. Ilyenkor meglepődnek és irigykednek, aztán rákérdeznek a gyermek egészségére, hogy melyik rokonuknak született gyermeke, és szerencsét kívánnak a gyermeknek.
Megvetnek mindenki mást magukon kívül:
Ez az állítás talán a legostobább. A tündék talán csak az elfeket, és a gyilkolászó embereket vetik meg, a többi fajt nagyjából tisztelik (kivéve talán a vámpírokat, az emberek ostobább részét, és a sznob tündéreket, erről egy kicsit később), igaz, van köztük pár olyan tünde, aki fennhordja az orrát, néha alaptalanul, néha jogosan, de elismerik a vereségüket is, és mindenféle megvetés nélkül használják például az emberek tudományát a házépítéseknél, a tündérek tapasztalatát a gyógyításokkor, a vérfarkasok vadász cseleit. Ennek az állításnak talán az adott utat, hogy a tündék féltékenyen őrzik saját tudományukat és nem osztják meg senkivel és semmivel.
Nem házasodnak:
A tündék valóban nem házasodnak. Mivel halhatatlan életük van, nem gondolták okosnak a gondolatot, miszerint egy életre maguk mellé vegyenek valakit. Náluk nem szégyen az egy éjszakás kaland, ha pedig hosszabban élnek valakivel, majd különválnak, azt sem nézi senki rossz szemmel. Kevésen, de vannak olyan tündék, akik ha nagyon hosszú idő óta vannak együtt párjukkal (évtizedekben, évszázadokban mérik), akkor magasabb szintre emelik kapcsolatukat, a tünde-kötéssel. Ez hasonló a házassághoz (azt jelenti náluk, hogy a pár szeretné, ha örökre együtt maradnának), de nem szégyen a válás, és pár apróságban még különböznek az emberi házasságtól. Általában, ha egy tündebirodalmat eggyé szeretnének tenni, akkor az örökösök összekötésével teszik ezt meg. A tünde-kötés kimondja, hogy a feleknek meg kell egymással osztaniuk mindent, megmutatva ezzel komoly szándékukat, és minimum 10 évig együtt kell lenniük, addig nincs válás (ez amolyan büntetés a meggondolatlan tündéknek). Alapjába véve olyan, mint a halandó házasság, de az egymással való cselekedetekben szigorúbb (a megcsalást például borzasztóan megvetik a tündék), másban pedig gyengébb (nem kell felvenni a másik nevét, ha nem akarjuk, nem kell gyűrűt hordani, stb...)
