GoAások


    Északi Erdő

    Share
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 03, 2011 5:45 am


    Északi Erdő


    E viszonylag nagy erdő terül el a Vörös Rózsa fogadó mögöt, a messzi északon, a hegyek lábánál. Maga a fák, már varázslaatosak, van bennük valami misztikus kisugárzás ami miat az emberek vágyat éreznek, hogy betegyék oda a lábukat. Az erdő sok előlénynek add otthont, hétköznapinak és misztikusnak egyaránt.
    De éppen a misztikus lények, félelmet keltenek az emebrekben, mert vagy már 100 éve nem teszik be a lábukat oda a területen élő emberek.
    Csak a helyi erdész él még ott családjával, kik még mindig hűek az erdőhöz. Gondozzák azt, s cserébe a gonosz lények elkerülik őket.
    De a gonosz fölébredt, kész szembeszálni minden jóval.
    Te Mit teszel? Te leszel a jó aki küzd ellene, vagy engedsz a sötét oldal csábításának és a gonosz oldalán fogsz küzdeni?

    Írányítható NJK:
    - Az Erdész: Nick
    - Az Erdész felesége: Kamilla
    - Az Erdész lányának szelleme (lidérc): Angella
    - Az erdő űrnője (a jó): Venus
    - Az erdő ura (a gonosz): Drake
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 03, 2011 6:06 am

    * Arleth Katherine nyomába szegődött, háta mögött Williem és Coraline vágtatott. Megbűvölve nézte az északi erdőt, ami a többieknek úgy látszott már nem okozott meglepetést, ám ő ritkán járt régebben erdőben. A talaj hepehupás volt, ám ő nem törődött vele, egyre gyorsabban és gyorsabban vágtatott Zephyrinnel, mígnem a többiek lemaradtak mögöttük. Épp egy ugrást akart kivitelezni, amikor felbukkant előtte egy furcsa, áttetsző lány. Arleth szerint egy szellem, ám nem sokat gondolkodott rajta, gyorsan megpróbálta lefékezni Zephyrint, és a ló meg is állt, ám őt ledobta a hátáról. Érezte a bokájába hasító fájdalmat *
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 03, 2011 6:06 am

    *Vágtattak, de aztán amikor már az erdőnél jártak Arleth-et ledobta a lova a hátáról, s a lány a földre esett. Így a többiek ilyedten lefékezték a lovaikat Arleth-ék mellett. Katherine és Williem is leszált lováról, Katherine Arleth lovát, Zephyrint próbálta megnyugtatni míg Williem Arleth-hez sietett.*
    -Arleth, jól vagy? Megsérültél, fáj valamid?*Kérdezte kedvesen a lánytól, miközben fölsegítette.*
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 03, 2011 6:06 am

    - Láttam egy szellemet! *Mutatott döbbenten maga elé, arra a helyre ahol az áttetsző lányt látta, ami addigra eltűnt *
    - És azt hiszem, hogy kibicsaklott a bokám, mert nagyon fáj.
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 03, 2011 6:07 am

    Coraline épp megelőzte Arleth-et, amikor az megállt és leesett a lóról.

    - Arleth! - kiáltotta Coraline, majd leugrott a lováról és a sérülthez sietett.
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 03, 2011 6:07 am

    - Jól van, nem kell. ennyire aggódni * nevetett fel a lány, habár jól esett neki, hogy ennyien aggódnak érte. Rég érezte már, hogy fontos bárkinek is *
    - Viszont kétlem, hogy rá tudok állni * mondta, miután megtapogatta pár helyen kissé feldagadt bokáját *
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 03, 2011 6:08 am

    -De igen elvégre megsérült a bokád, és...és most nem tudsz lábra állni!
    *Erősködött Katherine miközben visszaült a lovára, közben Arleth lovának gyeplőjét is fogva.*
    -Nos akkor nincs más megoldás visszamegyünk és Arleth te velem egy lovon jösz, mert kizárt, hogy Zephyrin-re újra felülj....
    *Mondta Williem majd felsegítette Arleth-et a lovára majd fölült mögéje és mind szépen visszaügettek a fogadóba.*
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 03, 2011 6:08 am

    Arleth és Coraline elindultak az erdő felé. Coraline úgy vélte itt a megfelelő alkalom, hogy megkérdezze mit csinált Arleth szobájában Keith.

    - Arleth, - kezde Coraline - szeretnék kérdezni valamit. Nos azt szeretném tudni, hogy mit csinált a szobádban tegnap Keith, mert láttam ahogy lemászik az ablakodból?
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 03, 2011 6:08 am

    * Arleth arcáról lefagyott a mosoly, a "laza" stílust újra felváltotta a rideg jéghercegnő *
    ~ Erre most mit mondhatok? Nem közölhetem vele, hogy Keith a régi szerelmem még valorianból, akit most azért küldtek ide, hogy megöljön! ~
    - Hát... * Arleth ismét szemrebbenés nélkül kezdett hazudni, ám egy kicsit szégyenlősen adta elő monológját * Mint tegnap mondtuk, Keith és én régi barátok vagyunk, de ennél egy kicsit több volt köztünk. Mikor fiatalok voltunk, szerelmesek lettünk egymásba, de a "kapcsolatunk" nem tartott túl sokáig, mert nem illettünk össze. Keith és én barátok maradtunk, és ő mindig is imádott engem megrémiszteni, ezért osont fel tegnap a szobámba.
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 03, 2011 6:09 am

    -Arleth, akkor miért félsz mindig? Amikor Katherine az aurátokról beszélt, nagyon látszott rajtad, hogy aggódsz, sőt még Keith is aggódott.
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 03, 2011 6:09 am

    - Ez nem félelem. Csupán döbbenet, mert olyan dolgokat tudsz, amiket mások nem akarnak, hogy tudj. Nekem például eszemben sem volt elmondani sem neked, sem Katherine-nek, hogy Keith az én volt szerelmem. Érted, hogy mit akarok mondani?
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 03, 2011 6:10 am

    -Igen Arleth nem tarto... Mi az ott? - döbbent meg Coraline - Csak nem annak a lánynak a szelleme, akit múltkor láttál?
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 03, 2011 6:10 am

    * Arleth is arra pillantott, amerre Coraline is nézett, és meglátta azt a szellemet, amit múltkor látott *
    - De, ez ő. Nem csinál semmit, csak áll. Mit csináljunk?
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 03, 2011 6:10 am

    - Szerintem menjünk innen, ameddig lehet * Majd meg sem várva Coraline válaszát, megfordult Zephyrinnel és a fogadó felé lovagolt. Pár perccel később meghallotta maga mögött Coraline lovának patadobogását is *
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 10, 2011 12:04 am

    Williem szemszöge
    *Az északi erdő sűrűjében van egy viszonylag nagy és mesébe illő, gyönyörű vízesés. Mely a messzi, északi hegyekből folydogál, vízesésként folyik az erdőn keresztül, míg egy nagy tóban nem gyűlik össze. Mindez már az amúgy is meseszép erdőben zajlik le, de a vízesés csak még gyönyörűbbé teszi a látványt. Melyet nagy lomhullató és örökzöld fák állnak, illetve bokrok sűrűje és virág ezer és ezernyi különböző színe és illata zárja körbe. A vízesés egyik partján egy nagy fakunyhó található, tele titkokkal...
    Williem a parton üldögélt, s kis állatok vérét szívta. Egy nyúl, egy őz és egy hal volt az áldozata. Már mind halottak voltak, s Williem már az elején tudta, nem jó a vérük. Semmi sem fogható ahhoz az ízhez, ahhoz a mámorhoz amit akkor érez a vámpír amikor emberi vért iszik. Igaz, az állati véren is meg lehet élni, de íze fele annyira sem jó. Így hát letette a nyulat is, majd a víz közelében lévő nagy kövek egyikére ült. Majd lazán elkezdet kis köveket dobni a tóba, pont mint régen.
    De az a régen tényleg régen volt. Utoljára akkor járt itt amikor 3-4 éves lehetett, amikor még nem tudta a családi titkot, amikor még nem volt vámpír. S most újra itt van 20 évesen, vámpírként. Az idő múlásával minden megváltozott: a világ, az ország, a hely ahol született, az itteni emberek sőt még ő maga is megváltozott. De ezt a gondolatmenetet kitörölte a fejéből, mert most jobb dolga is volt, minthogy a múlton rágódjon.Most a jelennel kell foglalkozni, most az számít, most a jövő a tét.
    Hisz ott volt az erdő túloldalán a fogadó, a titkokkal. Azokkal az érzelmekkel, tettekkel amik már tiszták előtte. Tudta, hogy Arleth és Keith valorianiak, Arleth elszökött a királyi családi házasság elől, Keith pedig bérgyilkos létére utána jött, hogy megölje őt. És ezt tudják, nagyon is tisztában van vele Arleth is, Keith is és még Williem is, de Williem le merte volna fogadni, hogy Coraline is tudja ezt, mert rejtélyes viselkedik. Mindenki tudja a játékszabályokat kivéve Katherine. A húga nem tudja ki Arleth és Keith valójában, mivel nem mondták el neki. Ő megtehette volna amikor látomása lett a gyilkosságról, de nem tette. Azzal csak még jobban elszomorította volna, így is eléggé megviselte amit látott, hát amikor közölte volna vele...Nem, most minden jó ahogy van. Mos még, néhány nap és már semmi se lesz jó...
    -E teliholdas estén gondolataidba merülsz, Williem?
    *Kérdezte egy hang a háta mögül. Williem gyorsan megfordult, és látta, hogy az illető egy lány. Egy szellemlány.*
    -Te ki vagy? És honnan tudod a nevem?
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Szomb. Szept. 10, 2011 12:19 am

    Williem szemszöge
    -A nevem Angella. Az erdész halott lánya vagyok, vagyis az ami maradt belőle, a lelke. Itt élek az erdőben már régóta, és már régóta vagyok itt és figyellek téged, csak kíváncsi voltam mikor veszel észre.*Mondta miközben leült Williem mellé.*-De nagyon belemerültén a gondolkodásba így muszáj volt megszólalnom...
    -Miért? Te miért akarsz velem beszélni?
    -Nem én akarok veled beszélni. Engem az erdő szelleme Venus küldött, hogy mondjam meg neked éjfélkor eljön hozzád. Megfog téged látogatni, mivel szükséged van segítségre. S az istennő mindig akkor beszél a halandókkal..azaz emberekkel amikor a szükség, a sors úgy kívánja.
    -Mi...Mi van?
    -Majd megtudod, mindent megtudsz majd, nemsokára...
    *Mondta a szellem majd köddé vált. Elment Williem pedig egyedül maradt, a kérdéssel.Mit akar tőle az erdő szelleme? Vajon mi az ő sorsa, végzete?*
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Vas. Szept. 11, 2011 1:31 am

    Williem szemszöge
    *A szellem nem hazudott. Az erdő szelleme, Venus, meg is látogatta Williem-t, csak még jóval éjfél előtt.Hosszú, fehér ruhát viselt, szőke haja a szélben lengett. Gyönyörű, fiatal hölgy volt, akár egy istennő.*
    -A világban a béke korszaka véget ért, Williem.*Mondta Venus.*-A gonosz erőt gyűjtött, s most készen áll, hogy az emberiséget, vagy legalábbis a környéken élő embereket eltiporja.
    -Ezzel mégis mire célzol?-*kérdezte Williem miközben felállt és szembenézet a nővel.*
    -Arra, hogy a kard és a rózsa ideje közeleg. De útját vér fogja kísérni, ártatlanok vére.
    -És ehhez nekem mi közöm van? Tudod én vámpír vagyok, a rosszfiú, embereket ölök és nem mentek meg...
    -De ebben a csatában, most nem a gonoszt, hanem a jó szerepét fogod betölteni. Ha tetszik, ha nem.
    -És mégis mikor? És mit kell tennem?
    -Az idő közeleg. A korszak eljön miután a vérhold ideje lejárt.És majd megtudod mit kell tenned, mindenre rá fogsz jönni a maga idejében.
    -De akkor most mégis mit csináljak?
    -Ahelyett, hogy itt vagy egyedül, menj vissza a fogadóba! És aztán ott majd mindent megtudsz a maga idejében, csak légy türelmes, és várj! A jó számít rád Williem, ne okoz csalódást!
    *Mondta majd eltűnt. Williem meg elhatározta, hogy tovább nem marad ebben az erdőben, hisz ki tudja mi akar még majd vele találkozni? Így hát fogta magát és visszaindult a fogadóba.*
    avatar
    Sephtona/Freiellla

    Hozzászólások száma : 188
    Join date : 2011. Sep. 01.
    Age : 21
    Tartózkodási hely : A monitor előtt

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Sephtona/Freiellla on Vas. Szept. 25, 2011 2:29 am

    Arleth szemszöge
    * Arleth lassan, kellemes iramban érkezett meg az erdőbe, pontosan arra a helyre, ahol reggel ébredt. Most sokkal félelmetesebb volt, mert semerre nem nyüzsögtek az állatkák, nem volt fény, csupán az a minimális, amit a hold adott. Habár Keith azt mondta neki, hogy még van ideje, tudta, hogy a férfi nem fog tovább várni. Ismerte Keithet, és akit ismert, az nem volt gyilkos. Még mindig kételkedett abban, hogy valóban megöli-e, de tisztában volt vele, hogy ha Keith nem teszi azt, amit a király mond, akkor őt ölik meg. *
    ~ Inkább én haljak meg, mint még sok ember. ~
    - Szervusz Keith * köszönt a férfinek, amikor meghallotta a háta mögött reccsenő faág hangját. *


    Keith szemszöge
    - Arelth! * szólalt meg köszönésképpen kissé rekedtes hangon. Pár pillanatig csend volt, amit csupán a férfi krákogása tört meg. Keith borzasztóan érezte magát, mint aki beteg. Keze alig bírta tartani a nehéz tőrt (amit ironikus módon kifejezetten erre az alkalomra készítettet), szíve hevesen dobogott, és minden egyes porcikája tiltakozott az ellen, amit tenni akart. Arleth mégiscsak a régi szerelme, akivel igaz, hogy már semmi szerelemre hasonlítót nem érezte egymás iránt, de - magának is nehezen vallotta be - szerette őt. Mint barátot. *


    Arleth szemszöge
    - Eljött az idő, ugye? * fordult Keith felé mindenféle félelem nélkül. Aminek meg kell történnie, az meg is fog. Ez a sors. Az eső ebben a pillanatban kezdett el zuhogni, eláztatva a lány haját és ruháját, de az nem zavartatta magát, mindenféle szégyenlősség nélkül kitárta a karjait, arcát az ég felé emelte és élvezte az életében lévő utolsó esőcseppeket. *


    Keith szemszöge

    - Arleth, én nem akarom megtenni * A férfi hangja borzasztó kétségbeesett volt, és mindkettejük legnagyobb megdöbbenésére az esőcseppek mellett már az ő könnyei is potyogtak. *
    - Keith * szólalt meg most a fiatal nő. *, meg kell tenned! Ha nem teszed a király öl meg! És nem csak téged! Mindenkit, aki fontos neked, akár egy kicsikét is!
    - Azt hittem képes leszek rá, de nem...azt hittem, haragszom rá amiatt, hogy elhagytál! De nem! Nem érzek semmiféle bosszúvágyat!


    Arleth szemszöge
    * Arleth közelebb lépett a férfihoz, és mintha az csak erre várt volna, a lábai elé térdelt, és zokogva ölelte át a combjait. A lány szomorúan kezdte simogatni a férfi selymes, szőke haját, miközben a fülébe suttogott. *
    - Shhh, semmi baj! Nem lesz semmi baj! Nem akarod senki életét kockáztatni, ugye? Akkor meg kell tenned!


    Keith szemszöge
    * Keith lassan összeszedte magát és bólintott. Szépen lassan felállt és átölelte a lány derekát, és lassan táncolni kezdtek az esőben, a pocsolyák közt, zene nélkül. Mindketten bánatosak voltak, egyikük sem vágyott arra, aminek el kellett jönnie. Végül Keith megfogta tőrét és egy olyan pillanatban, amikor a lány nem figyelt, annak szívébe szúrta. Arleth szemei először döbbenten kitágultak, ahogy lenézett és meglátta a belőle kiálló rubinköves tőrt, és megérezte a szájából kibugyogó vért. A következő pillanatban teste elernyedt, és holtan esett a össze. Keith immáron zokogva borult a lány mellé, hogy aztán lecsukja annak nyitva maradt szemeit. Annyira megsajnálta így a lányt, hogy nem akarta levágni se a fejét, se kivágni a szívét. A tőrt finom mozdulatokkal húzta ki a nőből, majd amikor azon is meglátta a rengeteg sok vért, zokogva dobta el azt is. Nem bírt többet ránézni a testre. Azt akarta, hogy valaki megölje. Hogy volt képes erre?! Bűntudatosan kezdett el rohanni a fogadó felé, hogy elmondja "barátainak" mekkora szörnyeteg is ő.
    avatar
    Sephtona/Freiellla

    Hozzászólások száma : 188
    Join date : 2011. Sep. 01.
    Age : 21
    Tartózkodási hely : A monitor előtt

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Sephtona/Freiellla on Kedd Szept. 27, 2011 6:04 am

    Keith szemszöge
    * Keith nem válaszolt Katherine-nek, csak lovagolt tovább, lassan beértek az északi erdőbe. Keith hála éjjeljáró képességeinek, minden apró rezdülést észrevett, amit a körülöttük lévő kisállatok okoztak. hamarosan az említett patakhoz értek, de Keith legnagyobb megdöbbenésére a test nem volt az említett helyen, ám a tőr, amivel leszúrta a lányt, ott volt ahol hagyta. Keith gyorsan leszállt a lováról, hogy megnézze a nyomokat. *
    - Mi a...?! Hova a fenébe tűnt?! De hát...! Itt volt! Itt a tőr is! és nincs nyoma elhurcolásnak, se semminek!
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Kedd Szept. 27, 2011 7:54 am

    Katherine szemszöge
    -De az lehetetlen! Egy halott nem tud csak úgy elmenni valahová...*Mondta miközben leszállt lováról.*-Nincs se vérfarkas, se vámpír szag. Ennek ellenére gyengén érezni lehet az ember illatot. Aki elvitte Arleth testét ember szerű lény lehetett, de nem akárki. Talán egy nekromanta, az olyan mágusok foglalkoznak halottakkal...
    avatar
    Sephtona/Freiellla

    Hozzászólások száma : 188
    Join date : 2011. Sep. 01.
    Age : 21
    Tartózkodási hely : A monitor előtt

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Sephtona/Freiellla on Kedd Szept. 27, 2011 7:58 am

    Keith szemszöge
    * Keith kicsit alaposabban nézte meg a nyomokat, és nem is csalódott: emberi talpak nyomát látta, habár az illető megpróbálta eltüntetni a nyomokat, ami sikerült is, mert átkelt a patakon. *
    - Egy ember volt. Vagy elf, esetleg tünde, de tündét még sose láttam, habár az illat is ismeretlen számomra. Átkeljünk mi is a patakon?
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Kedd Szept. 27, 2011 8:10 am

    Katherine szemszöge
    -Patak... A vámpírok korlátozottak, a víznél. De persze kelljünk át, azt hiszem menni fog.
    *Mondta majd elindult a lovát vezetve a patak felé, de a patak előtt megállt. Hátranézet egy fa irányába.*
    -Zimbi!
    *Kiáltotta ami úgy látszott mintha a fának szólt volna, de nem. Igazából a házi manójának szólt, aki néhány pillanat múlva ott is termet Katherine előtt. Alig 1 méteres lila bőrű, fekete ruhába öltözött kis lény volt nagy fülekkel. Tisztelegve köszönt.*
    -Igenis, űrnőm!
    -Zimbi, mióta vagy itt?
    -Néhány órája. A fán szúnyókáltam mert egy nagy mókus... nem is egy nagy farkas fölpergett oda. Aztán azok a borzalmas hangok...És az a két ember...
    -Milyen hangok?
    -Sikoltás, sírás, eső...
    -Jah vagy úgy! Itt voltál amikor a gyilkosság történt. Mit hallottál, láttál még?
    -Volt vakító fény, és nagy köd...Majd különös handa-banda és morgás.. majd menni el léptek zaja folyón túlra.
    -Szóval mégis át kell menni a folyón...Velünk jössz.*Szögezte le majd Katherine Keith felé fordult.*-Ugye eljöhet velünk? Hisz tanú volt, meg ért az ilyenhez, és jobban ismeri az erdőt mint bárki más...
    avatar
    Sephtona/Freiellla

    Hozzászólások száma : 188
    Join date : 2011. Sep. 01.
    Age : 21
    Tartózkodási hely : A monitor előtt

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Sephtona/Freiellla on Kedd Szept. 27, 2011 8:17 am

    Keith szemszöge
    - Persze, jöjjön, elvégre több szem többet lát. De viselkedjen! Ha zajt csap, akarva vagy akaratlanul, annak nem fogok örülni. * Keith lassan a part felé indult, maga után húzva lovát, előbb ellenőrizve a meglepően nagy patak mélységét, ám az alig ért térdig a legmélyebb részeken. *
    - Indulhatunk?
    avatar
    Eper

    Hozzászólások száma : 335
    Join date : 2011. Sep. 02.

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Eper on Kedd Szept. 27, 2011 8:28 am

    Katherine szemszöge
    -Persze!
    *Kiáltotta Katherine és Zimbi egyszerre. Majd Zimbi gyorsan fölpattant Katherine lovára, így amikor az átgázolt a vízen nem lett vizes. Majd amikor már átkeltek a manó át akarta adni a helyét, de amikor az nem ült a lóra ottmaradt.**
    -Zimbi, te mész előre!*parancsolta a lány.*-Ha bármi neszt, árnyékot, szagot veszel észre szólsz. De emellett a magasabb síkokat is figyeld, ki tudja mi leselkedik itt az erdőben.
    *Így a manó szomorkásan leszállt és elkezdett néhány méterrel arrébb szimatolni.*
    -Nos semmi érdekes a nyom folytatódik az erdőben.*Jelentette ki.*
    -Francba! Pedig nemsokára esni fog az eső, és be is borulva. De azért siessünk tovább, nehogy elveszítsük a nyomot.*Mondta majd Keith-hez fordult.*-Nos lehet, hogy ez udvariatlan kérdés, de ne tudtad volna máshol megölni? Valami fedett, száraz helyen? Mert akkor nyilván nem történt volna ez...Jah és szörnyen sajnálom és elnézést kérek amiért a bátyám megharapott és majdnem átváltoztatott, nem volt joga hozzá, hogy ezt tegye, pláne, hogy megbüntessen, ráadásul így...
    avatar
    Sephtona/Freiellla

    Hozzászólások száma : 188
    Join date : 2011. Sep. 01.
    Age : 21
    Tartózkodási hely : A monitor előtt

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Sephtona/Freiellla on Kedd Szept. 27, 2011 8:57 am

    Egy nappal ezelőtt, 15 perccel Arleth halála után, Ismeretlen szemszög
    * Puha, kecses léptekkel haladt, készenlétbe helyezve íját, ha szükség lenne rá. Vér, mocsok, gyilkosság és bűntudat szaga terjengett a levegőben, facsarva orrát. Fintorogva közeledett a kicsi, ám tökéletesen kerek tisztásra. Sehol egy kisállat, legalább 10 méteres körzetben. Az állatok is megérezték a vérontást. Érezte egy ember illatát is, ám jobban belegondolva nem volt teljesen emberi. Mintha a saját fajtájának mesés illatából is terjengene egy kevés a levegőben...az illetőnek tünde ősei vannak. Márpedig saját sorstársát nem fogja cserben hagyni! Kilépett a biztonságot adó fák közül a tisztásra, kezében tartva egy nyílvesszőt, egy fehér fűzből készült gyönyörű darabot, amelynek varázsereje garantálja, hogy célba találjon vele bárki. Illetve, ha az a bárki egy tünde. A nyílvesszőre nem volt szükség, csak egy fekvő alakot látott, ám amint macskaszerű szemei gyorsan hozzászoktak a hold által nyújtott hirtelen fényhez, döbbenten tágultak ki.

    Az illető nem élt.
    Vörös, fekete, és egykor talán fehér ruháját örökre beszennyezte a rászáradó vér, és a pocsolyákból származó sár. A lány - merthogy lány volt, méghozzá a valaha látott leggyönyörűbb emberi lány - szemei csukva voltak, és ha nem lett volna arcára fagyva a döbbenet, akár azt is hihetnék, hogy alszik. Egész teste egy nagyobb pocsolyában feküdt, ami vöröslött a belecsurgó vértől, s amelynek sara bemocskolta a lány szőke hajkoronáját. A lányhoz közeledve észrevette a holdfényben megcsillanó rubintos tőrt, amely minden bizonnyal a halálát okozta, és ahogy közelebbről látta, a szívébe szúrtak. A düh pokolian járta át, szinte érezte feszülni az íjat a kezeiben. Melyik alattomos halandó vetemedett olyan iszonyatos bűnre, hogy meg merészelt ölni egy tündét?! A gyűlölet mágiája átjárta egész testét, hosszú, vörös haja kibomlott a szoros kontyból, az álcája lehullott, felfedve hegyes füleit, sárga, macskavágású szemeit, és zöld, barna bőrruháit, amely mindegyik vadász-tündére jellemzőek voltak. Leguggolt a lány mellé, ám amint közelebbről elnézegette az arcát, mintha az úrnő vonásait látta volna benne...de az nem lehet! Az úrnő összeállt volna egy emberrel? A kérdések nem hagyták nyugodni, ráadásul ha ez a fiatal nő az úrnő rokona, nem hagyhatja itt. Végül lassan felemelte a még langyos ám merev testet, nem igazán terhelte meg a súly, hiszen a tündék nem csak emberfeletti szépséggel, intelligenciával és hatalommal rendelkeztek, hanem a fizikai kasztúak - mint ő, egy íjász - rettentő nagy erővel is. Lábaival kissé elsöpörte a talajt, ám nem túlzottan, látszódott minimálisan, hogy merre tart, az viszont nem, hogy merről jött. Ha elvezetné őket a faluba, az megbocsáthatatlan lenne. Körbenézve még ellenőrizte, hogy a lány ruhájából nem szakadt-e le, hiszen, ha útközben a bokrokra ragad pár szakadt darab, az újabb nyom. Nem talált szakadást, ezért belegázolt a vízbe, majd ügyességének és fürgeségének köszönhetően fél perc múlva már a túloldalon állt, megindulva az erdő régi fái mellett, furcsa nyelven suttogva azoknak, mire két, kapu alakú faóriások ágai összecsukódtak mögöttük, mintha ajtók lennének. Ekkor egy szintén kör alakú, ám jóval nagyobb réten kötöttek ki, ahol mindössze tíz hatalmas fa alkotta a kört, mindegyikre vésve volt egy-egy jel. Egy napocska, egy bimbózó virág, egy holdacska, egy hópehely, egy napocska, egy holdacska, egy falevél, egy napocska, egy holdacska, és egy nap (ami máshogy nézett ki, mint a napocska). Ő megcélozta a holdacska és a falevél mintájú fákat, közöttük ment át, ismét szavakat suttogott, mire azok ágai is engedelmesen csukódtak össze, és egy ember, elf, vámpír, vagy egyéb lény szeme meglepetten nőtt volna kistányér méretűre, ugyanis valami varázslat miatt egy teljesen új helyen voltak, ahol a fák a leveleiket hullatták és az égen a vörös hold helyett egy félhold foglalt helyet. Egy ősi tünde varázslattal volt megteremtve ez az örökké őszi színekben pompázó erdő, ahol sosincs nappal és ahol még sose járt ember. Még mindig tovább haladtak, elmentek pár gyönyörű faház mellett, ám egyikben sem világított semmi, tekintettel a kései órára. Végül megérkeztek egy hatalmas faházhoz, ahova belépve magától felgyulladt az összes gyertya, és ahol Najlihr végre letehette terhét egy vendégszobában, majd egy levélben lefirkantotta a történéseket beleszórt némi ősi-port a kandallóba és beledobta az üzenetet, hogy az úrnő minél előbb megkapja. *

    /Folytatás holnap. Remélem eléggé kíváncsiak lettetek Smile/

    Ajánlott tartalom

    Re: Északi Erdő

    Témanyitás  Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Hétf. Okt. 22, 2018 10:20 am