GoAások


    Shippei Taro

    Share
    avatar
    Edward
    Admin

    Hozzászólások száma : 7
    Join date : 2011. Sep. 01.

    Shippei Taro

    Témanyitás  Edward on Vas. Szept. 11, 2011 1:27 am

    Réges-régen volt egyszer egy vándorló pap.Egy napon, ahogy egyik helyről a másikra kóborolt, magányos hegyi faluba érkezett. A falu minden házában éppen mochit készítettek. A pap azt gondolta, talán ünnepségre készülődnek. Körbesétált, nézelődött, és észrevett egy szép, nagy kúriát, mely azonban oly csöndes volt, mintha senki sem lakna ott. A pap ezt nagyon furcsának tartotta. Figyelmesen hallgatózott, amikor keserves sírás hangja ütötte meg a fülét. Milyen különös dolog ez-gondolta a pap, és bement a házba. Odabent látta, hogy mindenki egy fiatal leány köré gyűlt, és fölötte zokogtak.-Bocsássatok meg, miért sírtok?-kérdezte a pap. A férfi, aki a ház urának tűnt, végül abbahagyta a sírást, és azt mondta:-Hét nap múlva fel kell áldoznunk egy embert. Odaát a hegyen van egy régi szentély, már senki sem emlékszik, hogy milyen istennek is van felszentelve, de minden évben aratáskor egy fiatal lányt fel kell ajánlani neki. Ha nem tesszük, nagy vihar jön, és elpusztítja a rizsföldjeinket meg a mezőinket, úgyhogy nem tehetünk mást. Ebben az évben rajtunk van a sor, és mivel fel kell áldoznunk az egyetlen leányunkat, őt siratjuk.
    A pap csöndben hallgatta, majd azt mondta:-Hát tényleg van ilyesmi a világban? Akkor hát a leányotok helyett én leszek az áldozat, és neki nem kell elmennie. Így történt, hogy a pap felmászott a hegyen a szentélyhez, és egy öreg, romos templomot talált ott, mellette pedig egy hatalmas, odvas fenyőfát, melyben elbújt, és várt. Amikor eljött az éjfél, különös lények hatalmas hordája özönlött fel a templomhoz, és összegyűltek előtte. Az, aki a vezetőjüknek tűnt, hangosan kérdezte:-Itt van Shippei Taro? Az egyik lény azt válaszolta:-Shippei Taro nem jön ma éjjel. Ekkor a templom ajtajai kinyíltak, és az összes lény bement. A pap hallgatózott az odúból, és ezt a dalt hallotta: Ne mond el ezt és ne mondd el azt,ne mondd el Shippei Taronak, Nagahamában, Ömi provinciában, ne mondd el Shippei Taronak.Suten, sutten, sutten ten. Bim bam, bim bam.
    Újra és újra elénekelték ezt a dalt, és ahogy a pap hallgatta őket, arra gondolt, hogy mindegy miféle bakemónok ezek, egészen biztosan le tudná győzni őket az a valaki, akit Shippei Taronak neveznek. Azon az éjszakán visszatért a leány házához a faluban, majd elindult Nagahama városa felé Ömi provinciába, hogy megkeresse Shippei Tarot. Mikor megérkezett, kérdezősködni kezdett, hogy vajon tudják-e, merre lakik a Shippei Taro nevű ember, de akárhol is kérdezte, senki sem ismert ilyen nevű embert. Csalódottsággal telve a pap, egy kövön üldögélt az út mentén, amikor egy nagy, foltos kutya kódorgott arra, akkor volt, mint egy borjú."Ez aztán a hatalmas jószág! Egy ilyen kutya biztosan le tudná győzni a bakemónokat"-gondolta magában, amikor a kutya gazdája is megjelent, és a kutyát szólította:-Shippei Taro!! A pap hirtelen visszanyerte lelkierejét. Elmondta a gazdának, hogy kölcsön szeretné kérni a kutyáját a leány megmentéséhez, és az örömmel odaadta neki az állatot. A pap a kutya kíséretében elindult a lány faluja felé. Eljött a hetedik nap, az áldozat napja, de a pap nem tért vissza a faluba. A leány családja nem tudott mást tenni, mint felkészülni, hogy feláldozzák őt. Hosszú faládát hoztak és a lányt fehér kimonóba öltöztették. Az egész család zokogott, majd'megszakadt a szívük. A falusiak közül páran sajnálták őket, és ők is sírni kezdtek, míg mások szívtelenül azt mondták: - Mit csináltok, miért vártok és vártok? Siessetek, és áldozzátok fel a lányt; ha nem teszitek, borzasztó vihar fog jönni, mint azelőtt történt! - Várjunk még egy kicsit - mondták a lány szülei, és tovább vártak a pap visszatértére. Mivel azonban a pap csaknem jött, végül bele kellett rakniuk a lányt a faládába. Már épp készültek felemelni a ládát a falusiak, hogy felvigyék a hegyre, amikor zihálva és fújtatva megérkezett a pap, Shippei Taro kíséretével. Kivették akkor a zokogó, rémült lányt a faládából, és berakták a papot meg a kutyát a helyére. - Most vigyetek, és ajánljatok fel minket az istenségnek a lány helyett! - Kérte a pap. - Ha ezt tesszük az isten megbüntet minket - ellenkezett néhány falusi, de a többiek fogták a faládát, benne a pappal és a kutyával, és felvitték a hegyre. Ott letették a szentély elé, és vissza futottak, anélkül, hogy hátra néztek volna. Ahogy éjfél lett, sok bakemonó gyűlt össze a templomnál. Énekelgettek, táncoltak a faláda körül, körbe és körbe: -Ne mond el ezt és ne mond el azt, Ne mond el Sippei Taronak, Nagahamában, Ömi provinciában, Ne mond el Sippei Taronak. Suten, sutten, sutten ten. Bim bam, bim ban. Nemsokára elkezdték leemelni a faláda tetejét. Ekkor Shippei Taro vonyított egyet, kiugrott a ládából, és megtámadta a bakemonókat. A pap is kiugrott és nekik rontott. A következő reggel a falusiak azt mondták magukban:"mostanra az istenség bizonyosan megette már azt a papot"-ezért hát felmásztak a hegyre, hogy megnézzék. Ott azonban csak halott majmokat találtak szanaszét, közöttük egy hatalmas pávián hevert holtan, szőre megannyi tűként meredt, a torkát Shippei Taro tépte ki. Ezekután nem volt többé szükség az emberáldozatra, és mindenki békében élhetett.





    A kutyát a hagyomány szerint természetfeletti lénynek tekintették, a rókáéhoz hasonló képességekkel. A rókától eltérően azonban a kutyát alapvetően jó állatnak gondolták, amely többnyire barátságos az emberekkel kivéve, ha a gazdája máshogy parancsol neki. Shippei Taro nagy mérete lehetséges, de nem biztos, hogy isteni természetre utal.

    A lány fehér kimonója jelentőséggel bír. Az emberek akkor viseltek fehér ruhát, ha halálukra készültek (ha pl betegek voltak, vagy csatába indultak, de akár áldozatként is. A fehér általában a halálra utal, és emiadt szinte soha nem viselték domináns színként.)
    avatar
    Edward
    Admin

    Hozzászólások száma : 7
    Join date : 2011. Sep. 01.

    Re: Shippei Taro

    Témanyitás  Edward on Vas. Szept. 11, 2011 1:34 am


      Pontos idő: Hétf. Ápr. 23, 2018 4:02 am